Page - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

130 ilyen gyakorlatias gondolkozású író, a kinek minden munkáját a közjóért való hevűlés hatja át. Ilyenek Aesopus és Pilpay meséinek fordításai, „Szlavon- német nyelvtana" és az „Institutio elementorum iuris naturalis" fordítása. Sót még juhtenyésztésről és dohánytermesztésről is írt. Fia, Relkovié József is ezen irányban működött, verses gazdaságtanában (Kucnik) jó tanácsokat adva a szlavóniai földmívelőknek. Relkovic „ Satyr "-jának voltak ellenzői, de utánzói sem hiányzottak. Dosen Vitus „Jeka od planine" („A Satyr-dalok visszhangja") czímű művében védelmezi Relkovióot. Ugyanő 1768-ban írt „Azdaja sedmoglava" („A hétfejű sárkány") czímű vallásos költeményében a hét halálos bűnről ad a népnek erkölcsi oktatást. Szlavóniának XVIII. századbeli sok papi írója közül még kettőt kell fölemlítenünk. Krmpotié József bécsi udvari káplán, főleg mint ünnepi és alkalmi versíró tűnt ki. 1788-ban „Put u Krim" (Utazás Krímbe) czímmel leírta Katalin czárnő és II. József császár krimi útazását. E műben a régebbi dalmát irodalom alapos ismerőjének mutatta magát. Pavié Imre Kació modorában írt, kinek verseit le is fordította latinra. Mellettük egész sor dii minorum gentium működött. Az e korra következő nagy irodalmi és politikai mozgalom folytán, amely „illyr" nevezet alatt 1834-ben Zágrábban a horvátság újjászületésévé nőtte ki magát, megszűnt a horvát tartományok különállása, és a legkitűnőbb tehetségek egész tevékenysége az irodalmilag és politikailag egységgé forrott összes horvátság eszméje körül egyesül. Ez az újjászületés a legmélyrehatóbb irodalmi mozgalmak egyike Horvát- országban, a mely a horvát műveltség legszebb virágait fakasztotta. A magyar országgyűlés horvát tagjai részére Kusevié József 1830-ban a horvát főnemesek nevében kalauzoló és útmutató könyvet írt „De muni- cipalibus juribus et statutis regnorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae" czímmel; a következő évben pedig megjelent az ifjú Stoos Pál „Kip domo- vine" („A haza képe" 1831-ben) czímű verse, melyben az akkori horvát állapotokat hazafias szavakkal festette. Ekkor tűnt föl a későbbi nagy mozgalom vezetője, Gáj Lajos (1809—1872). Még mint ifjú adta ki 1830-ban Pesten „A horvát-szlavon helyesírás rövid vázlata" czímű munkácskáját, a melylyel egy egységes horvát helyesírást igyekezett létrehozni. Tanúit Bécsben, Gráczban és Pesten. Itt megismerkedett a magyar mozgalommal és személyes összeköttetésbe lépett