Page - 145 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

145 Iskolájából néhány nevezetesebb író került, így a bölcseleti irodalom terén működő Solarié Pál és a később Oroszországban működő Trlaié Gergely jogtanár. Obradovié-csal egyszerre működött Raié János, a jeles történetíró, kinek műve a délszlávok történetéről két kiadást ért s hosszú időn át a legjobb forrásmű gyanánt szerepelt, bár, sajnos, ma sincs érdemlegesen méltatva. Ezek és a többi egykorú írók az akkori szerb irodalmi nyelvet és írás- módot használták. Dositej alapelve kétségtelenül helyes volt, de a gyakorlatban nem fejtette azt ki, habár nagyon is megközelítette a népnyelvet. Ezt a föl- adatot egy más férfiú oldotta meg, a ki a népből származott és éles tekin- tetével fölismerte, hogy csakis a tiszta népnyelv teheti a szerb irodalmat a szerb nép közkincsévé. E férfiú Karadzié-Stefanovié Vuk, a kitűnő felfogású és egész- séges érzékű autodidakta volt. A népnyelv szépsége, de különösen tisztasága és hangzatossága képessé tevék Vukot, hogy a már Dositejtől kimondott alap- elvet véglegesen megállapítsa és megszövegezze. Daniőié György, a fiatal nyelvtudós, egész tudásával csatlakozott az új irányhoz, és győzelemre is segítette. A horvát és szerb irodalmi nyelv teljes egységesítése körűi is nagy érdemeket szerzett. Itt természetesen csak a Horvátországban vagy Szlavóniában született, vagy ott élő írókról lehet szó, s ezek közül is csak a legjelesebbek működését ismertethetjük. A régebbi költők közül különösen a joggal nagy szónoknak és hírlap- írónak tartott Subotié Jovan, a drámaíró említendő, a ki a költészet minden ágában megkisérlette erejét. Volt idő, a midőn ezt a nagytehetségű és nagy- szorgalmú embert az egész irodalom uralta, s a mellett a szerbek politikai és társadalmi életében is a legjelentékenyebb állások egyikét foglalta el. Kivűle Musicky Lucián károlyvárosi püspök próbálkozott az ódaírás terén. Volt is tehetsége, de nem bírta a népies nyelvet. Végre is csak az ifjú és szellemes lírikusnak, Radiíevié Brankónak, Vuk tanítványának sikerűit a szerb műköltészetet új irányba terelni. Az ő sziporkázó szelleme adta meg neki a magas szárnyalást, a mely azt a szerbség közkincsévé avatta. De a szerb műköltészet legelőkelőbb képviselője kétségkívül mégis a Zágrábban élő Zmáj -Jovanovié Jován, a kinek lirai és epikai költeményeiben a nemzeti műköltészet klasszikus formában jelenik meg. Eszmei gazdagságban messze túlszárnyalja elődét, Radicevié Brankót. Közkedveltsége gyöngéd kifejezéseiben, igazán bámúlatos könnyűségű verselésében és a szerb nép érzéseinek kitűnő visszaadásában rejlik. Jovanoviéot a tehetséges költők egész sora veszi körűi, H. 19