Page - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

162 A XIX. század első felében az egész monarchiában pangó építészet a horvátoknál sem kedvezett a művészeti tevékenységnek. Mindazáltal a bécsi festészeti akadémiának akkori fölvirágzása egy horvátországi tehetséget is megtermékenyített, a ki kedvezőbb körülmények közt nagy jelentőségűvé válhatott volna. Az eszéki Hötzendorf Hugó igazi művész volt, a kitől szép tájképek és rajzok maradtak fönn. Egyébként ezen időből elég tekintélyes építmények is vannak, így az eszéki megyeház. Az illyr mozgalom semmiféle emlékművet sem alkotott; csak az utóbbi húsz év alatt mutatkoznak eredményes művészeti törekvések ; a legutóbbi évek termékei pedig épenséggel örvendetesek. Egyes művészek, kivált pedig Masié Miklós, Bukovac Balázs és Medovió Czelesztin előbb a külföld elismerését vívták ki maguknak. Ma&è Miklós 1852-ben született Otocacban. Gymnasiumi tanulmányai- nak befejezte után a müncheni akadémiát látogatta, melyet nem sokára mint kész művész hagyott el. A müncheni és a bécsi kiállításokon bemutatott festményei magukra vonták a művészet barátainak és a műkereskedőknek a figyelmét, és rövid idő múlva egyike lett a legkedveltebb festőknek. Képeinek tárgyait rendszerint a hazai életből meríti ; kivált likkai typusokat, tájképeket, Száva-parti hangulatképeket festett. Színezése gazdag, élénk és egészen eredeti, képeinek kimunkálása igen gondos; a technika és a színes hatás problémáit ügyesen oldja meg. A színek összes erejét harezba viszi, hogy a nap teljes fényét és a természet színpompáját visszatükröztesse. Néhány festménye a Strossmayer-féle akadémiai képtárban van. E munka más helyein bemutatjuk egyik legjellemzőbb Száva-menti tájképét és egyéb rajzait, e megemlékezéshez pedig „Kerti idylltt czímű festményének sokszorosítását csatoljuk, melynek fő jelessége, a színhatás, természetesen veszendőbe megy. Bukovac Balázs Dalmácziában 1855-ben született. Amerikában sok viszontagságon ment keresztül ; utóbb Párisba került s ott öt évig dolgozott Cabanel műtermében. A párisi Salonban néhány mezítelen női alakjával nagy elismerést vívott ki. Utóbb kitűnő arczképeket festett. Derűit, tartalmas színe- zése és a természet őszinte előállítása tartós értéket kölcsönöznek festményei- nek, melyek a legutóbbi kopenhágai kiállításon az angol kritika figyelmét is magukra vonták. A festés technikájában teljesen járatos, minden föladatot biztosan old meg, azért nem esik nehezére az impressionismus divatját követni. A horvát irodalom történetét tárgyaló dolgozat illusztrálására is szolgáló két történeti arczképcsoportozata találóan jellemzi művészetét; ezek: a horvát