Page - 168 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

168 A fiatal művészek egész csoportja áll Bukovac Balázs vezetése alatt, a kit nagy készültsége, akaratereje, kivált pedig megfigyelő képessége hivatott vezetővé avat. Ezeknek művészi egyéniségéről még nem lehet végleges ítéletet mondani; még egyikük sem forrta ki magát, s majd csak ezután derűi ki, mi lesz a fejlődésnek eredménye. Egyelőre a legújabb irányt követik és a szintén legújabb divatú írókkal társas egyesületet alapítottak, melynek már is néhány irodalmi és művészeti kiadvány köszönhető. Az iparművészet terén a művészi himzés és a bútor-ipar tűnik ki. Zene. A horvátok szeretik és művelik is az éneket. Az illyr mozgalom idejéig (1835) azonban a világi énekek közül csak népdaluk volt. A templomokban természetesen a műdalt is régóta ápolták. S épen a horvát szövegeknek ez idegen dallamokra való éneklése, vagy ezek utánzása által állott elé a világi, úgy nevezett „városi dal.44 A horvátoknál is a XIX. század első felében kezd a művészetnek ez az ága élénkülni, a dal és zene fölcsendülni. A kezdet igen szerény volt. Livadié Ferdinánd Kukuljevié „Jurán i Sofija44 drámájához zenét írt s ezzel megalapítá Horvátországban a karzenét. Mily tekintélye volt a zenész-világ előtt, bizonyítják többek között Liszt és Reményi, kik őt Samoborban meglátogatták. Könnyed dallamokat költött s a könnyebbfajta műdalnak volt buzgó terjesztője Rusan Ferdinánd (1810—1879). A „Liepanasa domovina44 („Szép hazánk44) kezdetű nemzeti himnusz dallamát 1846-ban Rnnjanin József katonatiszt szerzette. A zágrábi filharmóniai egyesület már 1826-ban megalakult s mint Horvát Nemzeti Zene-intézet ma is áldásosán működik. A horvát műzene gyors föllendülésére elhatározó volt az 1846. év, midőn Lisinski Vatroslav „Ljubov i zloba44 czímű operáját Zágrábban műkedvelők színre hozták. A zágrábi születésű Lisinski (szül. 1819) a zenét élethivatásáúl választotta. Tanúlmányait — honi műbarátok gyámolításával — Prágában végezte s 1854-ben halt meg. Eletének legfőbb eseménye bizonyára az említett előadás volt. Főműve a „Pórin44 czímű opera csak 1897-ben került először színre, s — a mai közönség túl józansága mellett is — bámúlatos sikerrel. Egyéb zenekari művei közül a „Bellona-nyitányu-t nagyobb szabású hangversenyeken még ma is gyakran adják elő. Zeneszerzői működésének legkedveltebb és legjobb termékei énekszerzeményei, karénekei. Ebben valódi