Page - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

209 növekedő népességet már nem tudja táplálni, úgy, hogy az kénytelen másféle kereset után nézni, melyre otthon nem nyílik alkalom : ezek a legfontosabb különbségek, melyek a gazdasági és népességi állapotok egész újabb fejlődésére szükségképen nagy hatással voltak. Legtermészetesebb lett volna ezen ellen- tétek kiegyenlítése rendszeresen előkészített és kellő mértékben keresztűlvitt belső telepítés által. Ebben az irányban történtek is némi kísérletek, de sajnos, nem jártak kellő sikerrel. Tényleg ez a föladat a külső vándorlások számára maradt fönn. E be- és kivándorlásnak lassú haladásáról nincsenek közvetlen statisztikai adataink, de hatását a népmozgalom eredményének az egyik nép- számlálástól a másikig megállapított népszaporodással és népfogyással való összehasonlítása útján és a születési statisztika adatainak segélyével elég bizo- nyosággal megállapíthatjuk. A magyar bevándorlóknak már valami száz évvel ezelőtt, vagy még régebben alapított gyarmatait kivéve, úgy látszik, a nagyobb beköltözések az utóbbi 30—40 év alatt történtek. A bevándorlók először Verőcze- és Szerémmegyét lepték meg, hogy később Pozsegára s körülbelül húsz év óta Belovár-Kőrösmegyére is kiteijeszkedjenek. A két első megyébe csak Magyarországból vándorolnak be (leginkább németek, továbbá magyarok, tótok és rutének); míg a két utóbbi megyébe cseh- és morvaországi lakók (többnyire csehek, németek kisebb mértékben) költöztek be nagyobb számmal. Ujabb időben különben a telek-árak emelkedésével e vándormozgalom is hihetőleg csöndesedni fog. Tovább, nyugat felé csak Varasd- és Zágráb- megyének igen kevés vidékére és a városokba történt bevándorlás. A városok közül főleg Zágráb gyakorol nagy vonzóerőt a szomszédos Stiri a és Kraj na szlovén népességérc. Az 1890-iki népszámlálás szerint Zágráb összes polgári népességéből 10.83 százalék stájerországi, 5.84 százalék pedig krajnai illető- ségűekre esett. Ha figyelmen kivűl hagyjuk a tengerpart mozgó és állandóan távoli országokban kínálkozó keresetre szorúló népességét, úgy látszik, hogy a nagyobb kivándorlás később indúlt meg, mint az említett bevándorlás. Szerencsére a kivándorlás kezdettől fogva, sőt még ma is csak időleges, rövidebb-hosszabb időre szorítkozó jelleggel bir, s eddigelé Horvátországnak csak egy részét támadta meg. A legsűrűbb népességű megyéből, Varasdból és Zágrábmegye éjszaki részéből csak szórványos a kivándorlás. E vidékek lakói, kik különös szeretettel ragaszkodnak a hazai röghöz, s kiket annak idején nem lehetett rábírni, hogy Szlavóniába költözzenek, a mezőgazdaság mellett otthon is új keresetforrásokat tudtak nyitni (például élénk kereskedést H. 27