Page - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

210 folytattak állatokkal és állati termékekkel), vagy pedig fölhasználták a mun- kára kínálkozó alkalmat, mely számukra a szomszédos megyékben, különösen a fővárosban nyilt. Az ország határain túl időleges keresetre kirajzó vándor- mozgalomnak tulajdonképeni góczpontjáúl Modrus-Fiumemegye éjszaki részét tekinthetjük, melynek lakói mint rendkívül derék és használható munkások ismeretesek. Körülbelül húsz évvel ezelőtt innen indúlt meg a kivándorlás az Éjszakamerikai Egyesült-Államokba, s lassanként mind tovább terjedt, névszerint Zágrábmegye nyugati részére. Már 1890-ben egy, a népszámlálással kapcsolatos adatgyűjtés szerint e vidékekről több mint 10.000 ember tartóz- kodott az Ejszakamerikai Egyesült-Államokban. Ezek a kivándorlók kezdetben, mint munkások, bányákban és egyéb, szintén nehéz munkát kivánó ipari vállalatokban tényleg gazdag keresetre találtak, de a mint ez a kereset már néhány év múlva megcsappant, s az Egyesült-Államok az idegen munkások bevándorlását különböző rendszabályokkal meg kezdték nehezíteni, úgy látszott, hogy a vándormozgalom is csökken, sőt egészen megszűnik. De csak rövid időre. Néhány év óta nemcsak azon vidékeken vált ismét élénkebbé, a honnét már korábban is folyt, hanem az ügynökök egész seregétől szítva, Modrus-Fiumemegye egyéb részeire, Lika-Krbavamegyére, Zágrábmegye déli részére, sőt Belovár-Kőrös néhány járására is kiterjedt. E vándorlás iránya tekintetében is némi változást látunk. Kétségkívül most is első sorban állanak * r az Ejszakamerikai Egyesült-Államok, melyekre az 1899-ben életbeléptetett kivándorlási statisztika előleges adatai szerint körülbelül 3000 lélek esik a kivándorlók összes számából; de a már egyszer mozgóvá lett népesség kezd minden más nagyobb keresettel kínálkozó alkalmat is megragadni, úgy, hogy újabban a kivándorlók nagyobb számmal mennek Ausztriába (Isztriába és Csehországba), Német- és Oroszországba, Belgiumba, Kis-Ázsiába és Dél- Amerikába is. A kivándorlásnak, a melyet nem mindig munkahiány idéz elő, gazdasági és társadalmi következményeire nézve a vélemények nagyon eltérők az ország- ban, valamint arra a kérdésre nézve is, tűrni kell-e, vagy pedig minden lehető eszközzel meg kell akadályozni ezt a mozgalmat, névszerint a tengeren túlra való kivándorlást. Ázt mindenki elismeri, hogy ez az országból sok jóravaló munkaerőt von el; hogy sok kivándorló mit sem javít a helyzetén, sőt inkább a szokatlan és nem várt nehéz munka következtében gazdaságilag és testileg egészen tönkremegy; hogy a nagy útiköltséget sok esetben otthoni birtoka elvesztegetése vagy túlságos megterhelése árán teremti elő, minek követ-