Page - 239 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

239 vagy 475 hektárnál kisebbek nem lehetnek; b) a politikai községeknek minden olyan területén, mely nem szolgál az a) pont alatt említett magán vadászterü- letül. A községi vadászterűletek bérletének ideje 15 évben van megállapítva. A községek, mint ilyenek, vadászterűietet nem bérelhetnek. Az idó, a mikor hasznos vadakra vadászni tilos, a vadállomány gyara- podása ezéljából kiváló gonddal van megállapítva. Kártékony és ragadozó állatokat a személy- és vagyonbiztonság szem előtt tartásával bárki és bármikor elejthet vagy elfoghat. Minden vadászati kihágás a legsúlyosabb büntetés alá esik. Ezenkívül a ki csak vadászni akar, köteles úgynevezett fegyver- és vadászati adót fizetni. Annak bizonyságára, hogy a vadászat immár tényleg jobb jövőnek néz eléje, szolgáljon az alábbi, az 1895—1898. években elejtett vadak hivatalos kimutatásából merített kivonat. A legutóbbi időkben évenként átlag zsákmányúl esett : 63 szarvas, 80 dámvad, 1587 őzbak (a suta egyelőre általános tilalom alá van helyezve); 4 zerge, 50 vaddisznó, 35.193 nyúl, 600 üregi nyúl, 47 siketfajd, 42 nyír- fajd és 40 középfajd, 504 császármadár, 5537 vadfáczán, 6415 fogoly, 4130 erdei szalonka, 10.200 vadrécze, körűlbelől mindössze 87.771 darab hasznos vad; a kártékony vadak közül pedig: 12 medve, 54 farkas, 674 vadmacska, 5925 róka, 1451 nyusztmenyét 5010 sas és keselyű, mindent összevéve körülbelül 171.884 darab. Az évente lelőtt vadak értéke legkevesebb 2 00—260 ezer korona, a községi vadászterűletek bérösszege pedig mintegy 80.000 korona. » Altalán véve a vadállomány némely tekintetben nagyon sajátságos ; a medve példáúl a sziklás és köves karsztvidéken épen nem ritka, a szlavóniai lapály és dombvidék erdeiben pedig ma is sok a farkas és a vadmacska, ellenben a hiúz, úgy látszik, teljesen kipusztúlt. Róka, nyest, borz s más kisebb fajta ragadozó még ma is gyakori, mindamellett, hogy folytonosan pusztítják. Másfelől örvendetes jelenség, hogy példáúl a még két évtizeddel ezelőtt is legnagyobb ritkaságok közé tartozott fáczán ma már az országnak majd minden nagyobb vadászterületén nemcsak vadon tenyészik, hanem örvendetesen el is szaporodott ép úgy, mint a fogoly, a karcsú őz s a félénk nyúl. Szintúgy meghonosodott s az ország hegyvidékeinek állandó lakójává lett a császár- madár és a siketfajd is. A Velebit hegység kopasz bérczein kőszáli kakas és zerge is előfordúl. Végűi a Dráva- és Dunamenti ligetekben újabb időben igen jó sikerrel telepítették meg a szarvast.