Page - 240 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

240 De szalonkának, mocsári és vízi szárnyasoknak sincs szűkében az ország, s különösen az „Obedska bara" nevű mocsár valóságos Eldorádója a vadásznak. A vadászati érdekek legfőbb istápolója a Ferencz Ferdinánd főherczeg ő fensége védnöksége alatt álló „Zágrábi horvát általános vadászati védegylet". Zágráb és vidéke. Nem mondunk vele nagyot, ha azt állítjuk, hogy Zágráb (horvátul Zagreb) fekvésére és vidékére nézve a monarchia azon városai közé számí- tandó, a melyekről a természet a legjobban gondoskodott. A mívelődési középpontok fejlődése a természet törvényeit követi; a népek gyülekező helyei az országok szívét alkotják, a melyből hatalmas erek a legtávolabb eső részekbe is életet visznek. Nem a mértani középpont, hanem a földrajzi fekvés emeli az egyik várost a másik fölé s teszi az emberi erő gyülekező helyévé; a vezetés a szellemi és anyagi fejlődés terén a döntő. De a mint a világforgalom változtatja útjait a századok folyamán: ép úgy változik a népek életfoly^ása s vele együtt központjaik, a fővárosok is. Ezt tapasztalta a horvát nép is őstörténete folyamán. Midőn a görög műveltség uralkodott a Földközi tengerre szorítkozó világon, a Hellashoz legközelebb eső országok voltak előnyben a többiek fölött ; és így Dalmáczia volt az a lánczszem, a mely Horvátországot a világgal összekötötte. A mikor aztán a megvénhedt Róma kezéből kisiklott a világuralom gyeplője, s a Bosporus partján emelkedő császárváros mesés fénye vonzotta magához varázserővel a népeket, a Szerémség (Sirmium) hatalmas fővárosa nőtte ki magát új és izmos székhelylyé. De ennek a fontossága is csak egy ideig tartott, mert a mikor keletről egyik néphullám a másik után csapott pusztítva a virágzó városokra és vidékekre, s a hunok és avarok földúlták a római telepeket, a műveltség nyugatra menekült és Zágrábban talált biztos menedéket. Most tehát a mai Horvátország nyugati határának a legszélén Zágráb lőn az összekötő kapocs kelet és nyugat közt, a nyugati műveltség kikötője és kapuja, a melyen át százados harezok véres nyomdokain terjedt lassan kelet felé, visszahódítva az egykor elhagyott területet. Ezt a nehéz föladatot Zágrábnak földrajzi fekvése előre kijelölte volt? s a míg, mint a műveltség otthona, a mai Horvátország szellemi központja volt: politikai, néprajzi és kereskedelmi tekintetben is Horvátország első