Page - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

270 a mai tűzoltó-torony, éjszakon a Demeter-útczai torony, éjszakkeleten az úgy nevezett Pap-torony a Vraz-sétatéren, és keleten a kőkapu melletti torony; a más két tornyot a grifi fensíkon s a Magas-útczában, hol ma a Pongrácz-féle ház áll, lebontották. A Pap-toronyról (popov turen) pontosan tudjuk, mikor épült s miért kapta nevét. A tatárok távozta után tudnillik a káptalan-város is újra fölépült s immár harmad ízben kezdtek a székesegyház fölépítéséhez, még pedig ezúttal korai gót stylben. De sem a káptalan-város, sem a székesegyház nem volt megerősítve. Ez okból a kanonokok egy erődített helyet óhajtottak, hogy szükség esetén magukat és vagyonukat biztonságba helyezhessék. Követeket küldtek tehát IV. Béla királyhoz, hogy engedélyt kéljenek tőle, hogy meg- felelő erődítményt építhessenek maguknak a Gradéc hegyen a város fala mellett. A király örömest megengedte s így keletkezett a Pap-torony, mint az erődített felső város kiegészítő, de különben önálló része. A székes-káptalan saját őrséget tartott benne. E Pap-torony miatt gyakran támadt perpatvar Gradéc polgárai s a székes-káptalan közt. Városkapu eredetileg négy volt, két nagy és két kisebb. Nagyok voltak: a mészároskapu a város délnyugati és a ma is fönnálló kőkapu a keleti részén. Ezekhez járult a XIV. század vége felé a nagy újkapu a Pap-torony közelében. A kis kapuk közül említik: a kis nyers kaput a tűzoltó-toronynál a Strossmayer- sétatéren, és a mezei kaput a mészároskapu fölött. A város kapui előtt bélelt árkok voltak fölvonó hidakkal. De a város falán kivűl is voltak habernik nevezetű kisebb őrtornyok; ezekből jelentették harang- és trombita-szóval, ha veszély közeledett. Harang- szóval jelezték a város kapuinak bezárását is; a kapuk kulcsait a közelben lakó polgárok őrizték. A hogy királyi várossá lett Zágráb, minden irányban virágzásnak indúlt. Lakosainak száma nőttön nőtt, különösen idegen nemzetiségű kézmívesek nagyobb számmal kezdtek ott megtelepedni. Ennek következménye volt, hogy sok polgárnak a város falain kivűl kellett megtelepednie, minthogy magában a városban nem volt többé hely. Az újonnan települt kézmívesek közül kivált a németek tűntek ki; nagyobb részt vargák voltak, kik lent a külvárosban éltek együtt, miért is ezt a negyedet, mely a Medve patak jobb partján, a mai Jellaéié-tértől éjszakra s a Hosszú-útcza alsó végén feküdt, varga-negyednek vagy német falunak nevezték. Odább nyugatnak szintén a város falán kivűl a mai Ilicában, a Jellaíié-tértől a Mészáros-útczáig a Gradéc halom alatt