Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

276 Magyarországban és Horvátországban elismerték királynak. Uralkodása első évei fiatal kora miatt nagyon szelídek voltak; különben is óvatosan kellett eljárnia a teljes zűrzavar miatt, melyet a polgárháború országszerte okozott. Ezt az alkalmat használták föl a gradéci polgárok, hogy városuknak új jövedelmeket szerezzenek. Ezért a zágrábi vásárpénzek ügyét pörre vitték. Róbert Károly király Baboneg János bánhoz intézett 1321-ki rendeletében világosan elismerte a zágrábi székes-káptalan régi jogát a gradéci hely- pénzekre nézve, s megtiltotta a polgároknak, hogy új beviteli vámokat és vásári illetékeket vessenek ki; de a polgárok a királyi rendeletet semmibe se vették, s az ügy ismét szóvá tétetett és pedig a zágrábi tartományi gyűlésen. Gradéc szabad kir. város követe tagadta, hogy a bán illetékes volna a város ügyeiben Ítélkezni, állítván, hogy ez a jog csakis a királyt illeti meg; de a bán megállapította illetékességét és döntött, mint ebben az esetben a király különös képviselője, és pedig a székes-káptalan javára. A polgárság azonban még mindig nem akart engedni, hanem annál nagyobb illetéket követelt minden élelmiszer készlet után, melyet a székes-káptalan jobbágyai a királyi város területére vittek, sőt piaczán az ilyen készletek eladását meg sem akarta többé engedni, hanem az eladókat a maga városi bírósága elé s tömlöczébe hurczolta. Valószínűleg a székes-káptalan is megtorláshoz folyamodott. Midőn aztán mindkét fél megelégelte már a pörpatvart, 1324-ben egyezségre léptek. De a béke ekkor sem sokáig tartott. Új viszály támadt (1375—1397) most már határvillongások s kölcsönös birtokháborítás miatt, a mely mindkét részről barbár erőszakoskodássá fajúit. De legvadabban akkor lángoltak föl a szenvedélyek, midőn a régi viszályokhoz még politikai indító okok is járúltak. Ez I. Lajos király halála (1382) után történt, mikor egy párt Erzsébet és Mária, az elhúnyt király özvegye és leánya mellett nyilatkozott, mig a másik durazzói Károlyt kívánta trónra emelni. Gradéc szabad királyi város annál határozottabban csatlakozott az elsőhöz, minthogy a másikon Zágráb akkori püspöke, Horváthy Pál (1379—1387), a székes-káptalannal vezető szerepet vitt. A küzdelmet mindkét részről a legelkeseredettebb szenvedélylyel foly- tatták, úgy, hogy olyan jelenetek folytak le, minők még a közép-kori Olasz- ország legvadabb pártküzdelmeiben sem igen fordúltak elő. így történt 1396 végén, mikor általában az egész polgárháború folyamán a legnagyobb véreng- zéseket követték el. Ez év deczember 17-én sok kanonok fegyveres szolgái és jobbágyai élén nagy hévvel rontott Gradécnek hozzájoklegközelebb eső német- vagy varga-városrészére; számos polgárt elfogtak, másokat megsebesítettek,