Page - 321 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

321 romokban hever, köztük egynek a falában ágyúgolyó van, annak emlékeúl, hogy az angolok 1813-ban a várost s a Krbava urainak idejéből való régi kastélyt bombázták. A Gospiéba vezető útat, a város fő erét, II. József építtette 1786-ban és a nagy királynő tiszteletére Mária Terézia-útnak nevezte el. Ez útat azonban nem valami jelesül építhették, mert 1845-ben Ostarijén át egészen újat kellett vezetni, a mely 924 méternyi magasságig emelkedik s onnan három kigyóvonalban ereszkedik le a tengerhez. Az út mentén néhány kunyhó áll, melyek Vidovac falu nevét viselik. Ettől délre van Vidovgrad várának romja, mely állítólag még a rómaiak idejében épült. Hogy a világ ezen urai a Velebit-hágó fontosságát jól ismerték, az kétségtelen. Vidovacnál különféle római régiséget és egy római temetőt találtak, mely a Buccariban és Noviban lévőhöz hasonló. Egy mozaik padozatú épületet ástak ki a föld alól s kőből, égetett agyagból, üvegből, csontból és bronzból készült tárgyakat leltek, a melyek most a zágrábi múzeumban vannak. Ügy látszik, itt volt hajdan a rómaiak Vegium vagy Bigi nevű telepe, de mások azt vélik, hogy a Carlopago melletti ó-kori gyarmat neve Scrisia volt. Carlopagóból nem vezet út az innen 13 mérföldnyire fekvő Dalmácziába. A szakadékos, görgeteggel és óriási sziklatuskókkal sűrűn telehintett lejtők teljesen járhatatlanok s még gyalog-út, vagy lovagló-ösvény sem vezethető rajtok. Növényzetnek alig látszik nyoma, minthogy az itt-ott kisarjadzó gyér fűszálak egészen eltűnnek a kopár sziklák között. Lukovónál a kőzetben egy kis öblös hajlás nyílik, a melyben a pénzügyőr kunyhója mellett ennek nagy fáradsága tenyérnyi kertecskét varázsolt a sivatagba. A földet hozzá a kezeivel kellett a kőhasadékokból összekapar- gatnia. Innen ösvény, de csak kecskék által járható ösvény, vezet Lukovo Sugorje faluba, a hol a plébánia és egy kis templom áll a rideg magányban. A falu lakói nomád életet élnek kősziklás hónukban, s némely ház négy órányira is van a paplaktól, a hozzá vezető út pedig teljesen járhatatlannak látszik. A Velebit lejtőit innen Dalmácziáig a Paliurus australis számos cserjéje borítja, mely a kecskék fő tápláléka. Tovább délnek sem változatosabb tagoltságú a part; csak egészen kis öblök vannak rajta. A Tamniika draga-néX érjük el Horvátország és Dalmáczia határát. A horvát oldalon Maria Magdaléna kis temploma, a dalmát félen pedig Lisarica falucska áll. A határon, de még horvát területen emelkedik a Bilibreg a zenggi uszkókok néhány sírjával, a kiket a törökök itt megtámadtak és lekaszaboltak. H. n