Page - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

378 oldalán, Gojak mellett, 184 méternyi magasságban ismét napfényre jut. Kevéssel alább a bő Bistra patakot veszi magába, a melyről kitűnt, hogy voltaképen a Mreznicának egyik föld alatti ága. A károlyváros—fiumei vasút Generalski Stol állomása közelében, a mély sziklamederbe bevágódott Dobra partján fekszik Lesée kis, de forrásokkal biró fürdő, a hol néhány római és őstörténeti régiséget is találtak. A forrás hőfoka 36 °C, alkotó részei közt nagy mennyiségű magnesium-sulfát és calcium-carbonát fordúlelő. ADobrától, melynek folyása Gojaktól kezdve hasonlatos a Kulpáéhoz, valamivel éjszakibb irányban, mint Lesée, fekszik egy termékeny völgy bejáratánál Bosiljevo vára. 1334-ben történik róla az első emlékezés, de a hely már a század elején a Frangepánok birtoka volt. Ez a vár is sokat szenvedett a törököktől. Egy ideig a Zrínyieket is uralta. 1671 után Herberstein foglalta le. A XVIII. század elején az Erdődyek és az Auerspergek tulajdonába ment át. 1820-ban gróf Nugent Laval tábornagy vette meg, a ki alaposan helyreállítatta és műtárgyait, meg családi kincseit helyeztette el benne ép úgy, mint Tersattóban. A várépűlet még egészen jó karban van; szabálytalan alakja, a hozzá toldott tornyok, a lépcsők, a különböző alakú mellvédek, mind azt bizonyítják, hogy az egymást követő várurak mindúntalan toldták-foldták. A vár fölött emelkedik a meredek Druzac hegy, alant pedig szép fenyű- erdő terűi el egy csinosan tartott forrással. Lipa mellett a Dobra négy kilomé- ternyire közelíti meg a Mreznicát. Ezen a tájon sem a Kulpának, sem a Dobrának, sem pedig a Mreznicának nincsen mellékfolyója. Lipa régi vára előbb a Ciliéi, majd a hatalmas Blagaj grófok tulajdona volt. Most nyoma sincsen. Hanem Lipától nem messzire, a Dobra mellett emelkedik a csinos Novigrad vára, mely a brosiljevóival egy időben épült. A. Dobra Stative mellett, a hol a Lujza-út egy hídja hajlik át rajta, még egyszer összeszűkűl, azután körűifogja a Károly várostól éjszaknyugatra emelkedő dombot és a Kulpába szakad. A Korana a plitvicai tavak lefolyásából támad és előbb éjszakra tart, majd kettős kanyarodással a boszniai határ felé hajlik. Itt két helyen is áttöri az alacsony hegyhátakat, a melyek éjszak felé és a Kis-Kapelával egyközűleg vonúlnak. A plitvicai legalsó tavakhoz hasonlóan a Korana is egész Ljeskovacig sziklába vágott mély mederben fut tovább, de azért vize megtartja kékes színét. Simáknak látszó magas partjai száz meg száz helyen ki vannak lyukgatva és a nagy esőzésektől megdagadt folyó ezekbe a lyukakba ömleszti vizét.