Page - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

392 nagyobbodott. A falakon kivűl eső Szent Borbála - templom körűi idővel jobbára puskaművesek és kézmívesek lakta külváros keletkezett. 1763-ban Károlyváros katonai községnek nyilváníttatott, melynek első polgármestere Gutherer János tekintélyes kereskedő volt. 1778 február 18-án iktatták be ünnepélyesen az első törvényes városi hatóságot. 1781 október lO-én József császár szabad királyi várossá tette, czímert és pecsétet adván Károlyvárosnak, melyet 1775-ben meg is látogatott. Midőn I. Napoleon Horvátország nagy részét elfoglalta, 1809 november 28-án Delzonse tábornok parancsnoksága alatt 5000 franczia vonult be a városba, a mely 1813-ig franczia kézben maradt. 1813 augusztus 2o-án a franczia őrség elvonulása után gróf Nugent Laval tábornok megszállotta. 1818-ban I. Ferencz király a királynéval együtt meglátogatták a várost, a mely a rendek ismételt kérelmére az 1822-ben kelt királyi leirattal visszacsatoltatott Horvátországhoz és minden irányban fejlődni kezdett. 1838-ban megnyílt a „Karlovaőka citaonica" (Károlyvárosi olvasókör). A Korana torkolatától a Kulpa keletre fordul. Partjain lapályos, itt-ott erdővel váltakozó rétségek terűinek el. A Petrova gora a Glina torkolatáig nyúlik, alacsony dombvidéken végződvén. A Kulpa ottani mellékfolyói: az Utinja és a Trebinja, rövidek, de folyamvidékük igen terjedelmes. A tavaszi és őszi esők annyi vizet ömlesztenek beléjük, hogy a Kulpa balpartját rendesen elöntik. Mielőtt a Kulpa Srediéko mellett a vukomerici dombok és a Petrova gora között levő szorulatba érne, Kupéina falu közelében fölveszi balparti legnagyobb mellékfolyóját, a Kupcinát. Kupiina falu már a XIII. században előfordul; mindaddig csak „glagolasok", glagol betűs szláv könyvekből miséző papok ájtatoskodtak templomában, mely Szent Magdolnának volt szentelve. „ Szabados" lakosai 1413-ban nyerték „szabadosságukra" vonatkozó kiváltságukat. Lasinja mellett a Kulpa jobb partján a Kupéina a Kulpa felső síkjára ér, mely a Pljesivica, a vukomerici dombok és a Kulpa között terűi el 25 kilo- méternyi hosszúságban. Az uszkók hegyekről lefolyó patakok mind a Kulpának e felső síkján egyesülnek. Partjaik alacsonyak és nem állandók; összevissza kanyarogva és egymást keresztezve inkább mocsarakat alkotnak. így kelet- kezett a sík közepén a Blatnica mocsár, mely esős időben 10 négyszög- kilométernyi területet ellep; sőt tartósabb esőzés után 23.000 hektár is víz alatt áll. Ennek az a következménye, hogy a kipárolgás megmételyezi a levegőt.