Page - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

402 Okrugljak, a Crno jezero, a Vir, a Bakinovac, a Galovac és a Gradinsko jezero; alsók a Kozjak, a Milanovo jezero, az alsó Okrugljak, a Kaludjerovo jezero és a Novakoviéa brod. A legnagyobb a Kozjak. Fölszíne 84 hektár, hoszsza 2.5 kilométer, mélysége 26 és 47 méter közt változik. A második, a Proséansko jezero, 63 hektárnál nagyobb terűletet foglal el; mélysége szintén különböző. A vízesések magassága 3 és 24 méter közt váltakozik. Erősségük a víztömeg- től függ. A sok tavat együtt nem lehet egyszerre áttekinteni; a látásuk keltette hatás sem mindenütt egyforma. Legmeglepőbb a tájkép a károlyváros-fiumei vasúti vonalon fekvő Ogulin vagy Kosare felől, kevésbbé hatásos Gospié, Otoéac vagy Zengg irányából. A legkényelmesebb és ritka szép természeti tüneményekben való rend- kívüli gazdagsága következtében leghálásabb út Josipdoltól, a károlyváros- fiumei vasút egyik megálló-helyétől, Slunjon át visz a tavakhoz. Már Slunj, melynek vára számos, Haquet Boldizsár szerint a legszebb vízesés közt merede- ken kiemelkedő kőszálon épült, sejteti, mily kincseket rejteget itt az egyhangú Karszt. Mert a kutató fáradságát is dús siker jutalmazza: a mészkőzetek kopott és gyűrt rétegei rejtélyes hullámsíkokat (peneplain) alkotnak, melybe a folyam-medrek canon-jai mélyen bevágódnak; csodálatos a csak 7 kilométer hosszú Slunjőica torkolata is, mely mint kész folyó 20 méternyi magasságból zuhan a mélyebben fekvő Korana canon-jába. Különben sem egyhangú kősivatag itt a Karszt, mert növényzete erőteljes és Slunjtól a tavakig levő 36 kilométernyi távolságon folyvást rétek, szántóföldek és erdők váltakoznak sziklás kapaszkodókkal és lejtőkkel. Dreznik előtt a síkból a Kapela komor erdő- fedte lánczának fordul az út és hosszú szerpentinákon kapaszkodik a meredek oldalra. Mind tágabb és tágabb kilátásunk nyílik az elmaradó hullámsíkra és egyszerre csak meglepetéssel szegeződik tekintetünk a mély canonjá-ban világosan kéken ragyogó Koranára. Száz méternél magasabb meredek szikla- falak fogják be a szűk völgyet és vakító fehér keretűi szolgálnak a folyó átlátszó égszínkék hullámainak. Jobbról és balról a Kapela daezos csúcsai tornyosodnak, mindnyájok felett kiemelkedik a lenge távolban a karcsú Pljesivica. Játszian enyelegnek itt a kék habok a mohos sziklákkal, könnyedén sikamlanak el amott a tisztán látszó kavicson, majd haragosan tornyosúlnak föl és buknak át az útban álló szirteken. A szilárd és folyékony elem ez örök küzdelmét hasznára fordította az ember; félelem nélkül leszállt a mélységbe,