Page - 416 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

416 volna. Mennél mélyebbre nyomúl az ember, a kép annál borzasztóbb, a mélységbe omló víz zuhogása annál erősebb. A Brisalo vízesésig ügygyel-bajjal még csak eljuthatni, de ott minden csapásnak nyoma vész, és ugyan ember legyen a talpán, a ki ebbe a vadonba még beljebb mer hatolni. A patak jobb partján haladva fölfelé, sűrű, csöndes bükkös erdőbe érünk, a hol a napfényt félhomály váltja föl. Csakhamar egy vízesés ötlik szemünkbe, majd a második, harmadik, negyedik, végűi egyik a másikat éri s egyik medencze a másik után következik. Dolomitfalak és tornyok, függőleges sziklák, ledőlt fatörzsek, vastag, fekete termőréteg, melybe az ember lába besüpped, valóságos páfránerdő, melynek némely része l.5 méter magas, mindez össze- véve ijesztő vadon, a melynek titokzatos félhomálya, a száz meg száz vízesés zúgása és siketítő moraja szinte agyonnyomja a betolakodót. Befelé egyre meredekebb a part, végűi elvész a gyalogösvény is, és igazán szikláról-sziklára bukdácsolva érünk a Brisalo vízeséshez, a mely 50 méter magasságból zuhan le rettentő dörgéssel a Slapnica patakba. Peőno mellett van a Zazidana peíina, a hova csak egy ferde hasadáson juthatni be. Mintegy 10 méter hosszú folyosón egy emberkéz rakta falhoz jutunk, a melybe hosszú keskeny ablak van vágva. A barlangban hófehér cseppkövek vannak és egy tiszta vizű csermely folydogál benne; a fenék víz- hordta agyag és kő. Ez a barlang is bizonyára védelmi czélokra szolgált, de emberi nyomok nem találhatók benne, talán a vízhordta réteg födte el őket. A Zazidana peőina vízrajzi tekintetben elég nevezetes, a mennyiben a vízesést alkotó Torina patakcsa rövid futás után másodszor is elvész, a barlangban majd ismét fölszinre kerül benne, és végűi a Slapnicába ömlik. Peőno mellett van egy földtölcsér, a mely 1892-ben a föld besüppedéséből keletkezett. Erős esőzés idején vízcsobogás hallatszik alatta; e víznek össze- köttetésben kell állnia a szomszéd forrásokkal, mert ezek vize is zavarodni kezd, ha a tölcsér feneke zavaros. PeénótÓl éjszaknyugatra Kalje vagy Kalovi helységbe (654 méter) visz az út, a hol a fa-kavi nyelvjárást beszélik, a mi arra mutat, hogy a lakók a Tengerpartról való uszkókok utódai. Kalje mellett két érdekes barlang van: a Striőanica és a Pogana jama, az utóbbi épen a határon. Az erdős vidék tele van földtölcsérekkel, és ezek egyikéből nyílik a bejárat az előbbi barlangba, de kötélen kell hozzá leereszkedni. A barlangnak állítólag három terme tele van cseppkövekkel, a boltozatról meg úgy csepeg a víz, mintha eső esnék. A másik barlang, melyről Valvasor is megemlékszik „Die Éhre