Page - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

420 Zagorje. Tavaszi bűbájról, erdők zöldjéről zengő dalként csendül Zagoije neve minden horvát ember fülébe. Zöld dombok szelíd hajlású, virághímes lejtői; rajtuk fehér házikók, szőlők és erdőterűlek, melyek között fürge patakok ezüst szalagjai kígyódznak; a völgyfenék szántóföldjeit és rétjeit szegélyező ország- útnak messzire ellátszó fehér sávja, s mindez erdőborította meredek hegyek sötétlő oldalaitól környezve: ilyen a Zagoije képe. Horvátország nyugati szélén, a hol világosan föltetszik az alpesi világba való átmenet, s hol a rokon szlovén törzs hatása szokásokban és nyelvben észrevehetővé válik, a Krapina folyónak mintegy 1500 négyszögkilométernyi vidéke teljesen zárt, külön terűletet alkot. A természet itt oly világos határ- vonalakat rajzolt a vidék köré, hogy már futólagos pillantásra is azonnal fölismerszik Horvátország e részének önálló földrajzi egységszerű jellege. A külső keretek élesen föltűnnek a határhegység körvonalaiban és csupán dél felé mutatnak megszakítást. A hegyek köröskörűi záródó bástyái katlanszerű képet adnak a vidéknek. A belső körvonalak a Krapina hatása alatt alakúltak. Ugyanezen tájalakúlat még egyszer mutatkozik a folyamközi vidéken, még pedig a pozsegai katlanban. Itt is, mint amott, a határszéli hegyek alkotják az egész terűlet keretét s egyetlen folyórendszerének vízválasztóját. Sőt e folyamrendszernek az alaprajzában is föltűnő hasonlóság mutatkozik a két vidék között, mert a pozsegai katlan vizeit is csak egyetlen folyó vezeti le az egész hegysánczolat egyetlen déli nyílásán keresztül, s ott is ágas- bogas fa alakjában ágaznak el a mellékfolyók, a mely fának a törzse a Száváig ér le. Zagorje földrajzi alakulata szép arányosságával tűnik ki. A Krapina középvonalától délnek és éjszaknak emelkedik a katlan két párkánya, mint csekély absolut magasságú hullámos dombvidék, a völgyet szegélyező hegység elé. A déli párkányt a zágrábi hegység, az éjszakit a valamivel magasabb Ivaníica és folytatásai zárják be. Hasonló részarányosságot mutatnak a földtani alakzatok is, a mennyiben a Krapina-völgy áradmányi rétegeihez mind a két oldalon újabb harmadkori agyag, majd márga- és mészrétegek sorakoznak, még pedig öv alakban. A határszéli hegységek gerinczét őskőzetek alkotják, a melyekre trias- és szénrétegek támaszkodnak. Nyugat felé a katlant szegélyző hegyek tágasabb közt hagynak maguk között; a Krapina egyenest délnek