Page - 470 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2
Image of the Page - 470 -
Text of the Page - 470 -
470
vidék legkiválóbb községeivé fejlődtek. A földrajzi helyzetnek e kedvező hatását
kivált Vinkovce és Diakovár fejlődésén lehet világosan fölismerni.
A síkság keleti szegélye, a melyet egy másik fönsík, a FruSka gorából
kiindúló Tovarnik, Banovci, Orolié, stb. körüli fenföld alkot, a síkság természeti
sajátságaira nincs valami nagyobb hatással, mivel az egész vidék fő lejtője
kelet felé irányúi. Ezt a lejtőt a Száva és a Bosut iránya jelzi.
A szlavóniai síkság tehát a következő vidékekre oszlik: az első a síkság
nyugati oldalán a pozsegai hegylánczoknak erre néző lejtőit foglalja magába;
a következő mintegy a dombvidék folytatása, és ez az, a melyen Diakovár és
Vinkovce állanak; a harmadik meg ennek a második fensíknak az éjszaki lejtője
egész a Vukovárnál a Dunába ömlő Vukáig; a negyedik és a legkiterjedtebb a
Diakovártól és Vinkovcétől délre egész a Száváig érő terűlet, a Bosut vidéke.
Itt a víz mindenütt igen nagy szerepet visz, mert mindenfelé vízerek
szeldelik a talajt, mocsarak és tócsák állanak, s a föld is mintegy víztől át- meg
átitatottnak látszik. A dűlők, tanyák és határok, stb. szláv neveiből is eléggé
kitetszik, milyen fontos tájékoztató elem itt a víz, holott a hegyi völgyekre
vonatkozó elnevezéseknek hiába keressük a nyomát. Konjska bara (Ló mocsár),
Kriva bara (Görbe mocsár), Mlaka (Pocsolya), Blato (Morotva) és hasonló
nevek ismétlődnek únos-úntalan.
A terűlet földtani összetétele meglehetősen egyszerű és áttekintéséhez a
kulcsot a nyugati dombvidék szerkezetében találjuk.
Az egész területen uralkodók az özön vízi képletek, még pedig a lősz a
maga jellemző csigáival (Helix, Pupa, Clausilia, Succinea), továbbá emlősök
maradványaival, míg a mélyebb részeket sok helyütt a lösz fölé helyezkedő
áradmányi rétegek lepik el.
Az emlősök maradványaiból leginkább fogak és szarvak találhatók, a
melyek ősvilági elefántok, lovak és szarvasok emlékei. Helyenként az ős világi
elefántagyaraknak némi maradványai is mutatkoznak, csakhogy a hatalmas
agyarak a likacsos, homokos lősz talajban a légköri behatások ellen roszúl
lévén megvédve, morzsás és nagyon elmállott állapotban jutottak ránk, egész
agyarak pedig csak igen ritkán kerültek ki a föld alól. Jobban megőrződtek az
őselefántok őrlő- és az ősvilági ló szemfogai, a melyek igen gyakoriak az ottani
lőszvidéken, és kivált a partok függőleges falaiban találhatók.
A nyugati dombsorok földtani szerkezetéből következtetni lehet a síkság
alsó rétegeire, mert épen a magaslatokon föltetsző kőzetek sülyednek a mélybe
s ezek fölé került a lősz és az alluvium.
back to the
book Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Horvát-Szlavonország (2)
- Volume
- 24/2
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1901
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 16.0 x 21.88 cm
- Pages
- 296
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch