Page - 500 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

500 kettéválik az országút. Egyik ága a Babja gora alján az Orljavica szűk völgyén föl nyugatra egészen a Psunj nyúlványáig ér. Ott a Psunjnak megközelít- hetetlen és kevéssé lakott tömege előtt hirtelen déli irányba csap át, hogy a dél felé nyíló völgyeken végig Bacin dol és Cernik mellett elhaladva, Uj-Gradiskába vigyen. A másik, éjszak felé földúló ág az egyre szűkűlő Orljava völgyén halad fölfelé, és miután rétek, szántók, szőlők és erdők közt haladva elérte a Kamensko tanyát, Bué mellett 365 méternyi magasságban átlépi az Orljava és a Pakra közti vízválasztót. Míg ezek a nyugat felé vezető útak, valamint a keletiek is, csak mintegy 300 méternyi magas emelkedésekre visznek föl, minek folytán kiépítésük közben semmi nagyobb akadálylyal sem kellett küzdeni; addig az éjszak felé irányúlók, különösen a Papuktól nyugatra Vocinba vezető út elé nagyobb nehézségek és egész 500 méterig emelkedő magaslatok tornyosultak. A mintegy ÍOO kilométer hosszú Papuk hegyláncz, a mely előtt a Dráva felé még egy hegyöv emelkedik, jobban akadályozta a közlekedést, mint a nyugati és keleti hegyek, melyeket most már a pozsega—eszéki vasút is átszel. A hegyeknek ez az alakúlása a mily kedvező volt az éghajlatra nézve, a menynyiben a magyar sikságról jövő éjszaki szeleket fölfogta, ép annyi bajt is okozott, mert a köziekedéit a Dráva síksága felé akadályozta. Ellenben a katlannak könnyen hozzáférhető volta dél felől a törököknek gyakori becsapá- sokra adott alkalmat. A vasútvonal, mely Pozsegát Nasicével és Eszékkel köti össze, a Londza folyása mentén halad, majd átvonul a Krndiján. Az alacsony Dil gorán egy, csak 200 méternyit emelkedő új és szép országút viszen át Brodba. Pozsega, mint ez útvonalak természetes góczpontja, köti össze Szlavónia keleti és nyugati részeit; ennélfogva érthető, hogy a törökök innét uralkodtak a tartomány fölött. Pozsega (a középkorban: Pozsega vagy Pozsagavar) története visszanyúlik ugyan a rómaiak korába, de csak a XIII. század óta ismerhető fel tüze- tesebben. A pécsi egyházmegyéhez tartozott. II. András alatt megvette a kalocsai érsek. Sűrűn követték egymást a város urai, míg végűi 1537-ben a törökök szlavóniai birtokaik központjává tették. Birodalmuk általános hanyatlása és megfogyása a XVII. század vége felé Pozsegának is visszaadta szabadságát 1687-ben. Mint a török uralom székhelyét, ez idő alatt sokszor támadták és védték 'vitézül, miközben többször leégett s mindkét részről patakzott a vér. 1689-ben a törökök még egyszer visszatértek, s a vitéz