Page - 504 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

504 zsindelyfödelű istenháza és a várszerű kolostor látása tár elénk. Itt lakott a hős lelkű vezér, Imbrisinovic Péter. A kolostor iskolája pedig lelkes elő- harczosokat és lelkipásztorokat nevelt a sziavon népnek, a kik a népet és az országot a legsúlyosabb elnyomatás alatt is megtartották a keresztnek. A tömör falak, a tornyok lőrései, a Svetiéeknek, Velika urainak föl- szúrt törökfőt ábrázoló czímere, — mind azt a fontos szerepet hirdeti, a melyet ez a hely a török harczok idejében vitt. A falu éjszaki végén, a hol a tiszta vizű VeliCanka völgye szét ágazik, a kúpalakú Lapjak meredek előfokán emelkedik Velika vár romja, melyet már a XVIII. századelején, mikor Csaplovics e vidéket beútazta, „magtárúl" használtak. Itt volt a vakmerő és erőszakos pandurezredesnek, báró Trenk Ferencz- nek a székhelye, ugyanannak, a ki a brünni Spielbergen oly szomorú véget ért. Innét és másik várából, Pleternicából, indította volt meg ő a hajszát a pozsega- megyei hajdúk (rablók) ellen, a kikből szabad csapatot alakított, melyből utóbb a Lipót főherczeg nevét viselő 53. számú gyalogezred fejlődött ki. A vár 1.5 méter vastag falai részben még most is ÍO—15 méternyi magasan fönnállanak. Belsejéből nagyszerű a kilátás délnek a hullámalakú pozsegai mezőre és éjszakra a bizarr alakú sziklás csúcsokra és a Velicanka, meg a Duboőanka mély völgyeire. Ez utóbbiban a vár alatt egy timsótartalmú hőforrás fakadt, melyet a nép Ilidze (fürdő) névvel tisztelt meg. Jóllehet a kényelem igen kezdetleges, a nyári hónapokban az eszékiek és pozsegaiak mégis nagy számmal látogatják, üdülést keresve az elbájoló völgy friss és egészséges hegyi levegőjében, mert a szép vidék és a közeli Jankovac és Duboka kárpótlást adnak a megszokott fürdői kényelem hiányáért. A hőforrásból a Duboőanka nevű, csörgedezve lejtő hegyi patak mentén l'/a óra alatt a Duboka falubeli régi üveghutához érünk, a hol német telepe- seket találunk. Innét magas törzsű bükkösön át viszen az út Pozsega környéké- nek legszebb pontjához, a Papuk fő gerinczén levő nagyszerű Jankovacba. Lassan ereszkedik alá az ösvény a Papuk fő hátára egy természet alkotta parkig, a melyben a művészet épen csak odáig ment, hogy összes szépségeit föltárta. Közepét kies tó foglalja el, melynek tiszta vize Jankovics Józsefnek, Jankovac finom érzésű megalkotójának sziklába vágott mausoleumát tükrözi vissza. A monda is körűifonta ágasbogas szálaival Jankovac nevét, de nem rózsás mesebeli fényt szőtt köré, hanem a török korszak hadi emlékeiből növekedve,