Page - 525 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

525 A moslavinai (monoszlai) gránithegység. Ha derűs délutánon a zágrábi Strossmayer-sétatérről kelet felé nézünk, a messze távolban a láthatárt egy pillanatra megszakító hegység tűnik föl előttünk, a mely, mint valami teknősbéka gömbölyű teknője, emelkedik ki a széles és vízerektől össze-visszaszeldelt Száva-síkságból. A világos kékesszürke hegygerincz lágy idomai alig észrevehetőleg rajzolódnak le az égbolton, az egyes csúcsok és völgyek megkülönböztetéséhez meg már épenséggel éles szem szükséges, mert a Horvátország többi hegyein élesen látható bevágások és szegélyek ezen alig vehetők ki. Ez a Moslavaéka gora, monoszlai hegység, egyike Horvátország azon kevés hegyeinek, melyek a földkéreg plutói őskőzetéből képződtek. Belső alkata és külső alakja éles ellentétben állanak egymással, mert a gránittömeg szerény domb alakot öltött, mintha puha, porhanyós kőzetből állana. Úgy áll ottan oldalt egyedül a Száva-menti mély síkon, mintha idegen vendégül tévedt volna oda, a nélkül, hogy a horvát folyamköz hegy- lánczaival összefüggene. S a milyen különálló földtani összetételére nézve, a melynek a pozsegai katlan hegy övével való rokonságát inkább sejteni lehet, semmint bizonyítani: ép oly magános a fekvésére nézve is úgy, hogy, noha csekély terjedelmű, Horvátország hegyrajzában mégis önálló egységet alkot, melynek határai élesen kiválnak, mert a folyómenti mély síkok elválasztják a folyamköz hegy- rajzi tengelyétől. Éjszakon és nyugaton a Cazma folyó kanyarít széles ívet a lába körűi, keleten pedig az llova szánt köréje mély barázdát, mely a pozsegai katlant övező hegyektől zárja el. E hegyrajzi sziget alaprajza éjszaknyugatról délkeletre nyúló hosszúkás négyszöghöz hasonlít, melyet számos pajzsidomú domb és néhány magasabb hegyhát tölt ki. A külső dombok 200—300, a belsők 300—450 méter magasak, és kőtömegükre nézve is különböznek amazoktól. A gömbölyű hegyhátakba mély és meredek falú völgyek vágódnak be, melyekből mindenfelől számos patak tör elő. A völgyek tudniillik a 489 méternyi Hunka hegyhátról sugáralakúlag nyílnak az ég minden tája felé. A kőtömegek össze-visszarepedezett fölső rétegén termékeny földanyag alakúit, a melyből a kőalap csak helyenként látszik ki, mint kopasz szikla, ennélfogva a hegységet, föl egész a tetejéig, buja növényzet födi.