Page - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

532 a közönséges ruházatot, ha a drága halott elvesztését újabb szerencse pótolta némikép. Télen az éltesebb nők még „ mentené u-t, rókamállal bélelt kék vagy zöld bundát is hordanak. Az értékesebb ilyen ruhadarabok anyáról leányra szállanak, de, sajnos, újabban, olcsóbbak által kiszorítva, ma már mind ritkábbakká válnak. A moslavinai gránithegység területe kicsiny ugyan, de a lakossága mégis különféle fajokat mutat föl. A mennyire Teodoríevic Despotnak, e vidék legalaposabb ismerőjének kutatásaiból következtetni lehet, az egyes typusok megkülönböztető sajátosságai nem annyira a nyelvben, viseletben és az életmódban, mint inkább a physikai külsőben rejlenek. Teodorőevic néprajzi vizsgálódásaiból az tűnik ki, hogy a lakosság nagyon is vegyült és két fajra osztható. Az egyik magas növésű, karcsú alakokból áll, a kik a haj, a szemek, a bőr, stb. színe szerint a szőkékhez sorolandók; a másikat zömök, fekete hajú emberek képviselik, a kik amazoktól sajátságosan kifejlő- dött pompás fogazatukkal külömböznek, és azonkívül jóval alacsonyabbak. E typusok keverten fordúlnak elő, de oly formán mégis, hogy az egyes falvak majd inkább az egyikhez, majd meg a másikhoz tartoznak. így a hegység déli oldalán, a moslavinai vár közelében, a Jelenska patak völgyének lakói különböznek a közeli Mikleuska-beliektől ép annyira, mint v t a Caire-beliektől, bár mindannyian a kajkavi nyelvjárást beszélik. Az előbbiek, csontos, izmos, úgy erkölcsileg, mint testileg pompás faj, a horvát hegy- vidékről, Delnicéből való telepesek, a kik a hagyomány szerint — a közelebbi részletek feledésbe mentek — mint „krajnci"-k (e szó tulajdonképen Krajnából valót, itt vándorló favágót jelent) költöztek a moslavinai hegység legvadabb vidékére, hogy az uradalomnak a kaludjer sírja körűi levő őserdeit levágják. Az uradalomtól kapott puszta területen letelepedvén, régi hazájukból maguk- hoz vették családjukat is; szorgalmas és kitartó munkával a pusztaságot csakhamar termő szántófölddé alakították át, a rengetegben barátságos falvakat emeltek és, mint minden hegyi lakó, a régihez ragaszkodva, az újítástól idegenkedve, megőrizték tiszta erkölcseiket és nyílt, szabad gondol- kodásmódjukat. Zömök, izmos testalkatuk miatt a magas moslavinaiak „busaki" nevet adtak nekik. Horvátország egyetlen vidékével sem bánt el irodalom olyan mostohán, mint ezzel a természeti szépségekben oly gazdag, és jóravaló népének eredeti- ségével oly vonzó terűlettel.