Page - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Volume 24/2

542 E vidék Zágráb közelében való fekvésének és annak, hogy átjáróul szolgál a Dráva mellékére és Szlavóniába, köszönhető az, hogy mindenfelé országutak készültek, jóllehet az áradási területen nagy költséget és számtalan hidat igényeltek. A Lonja és a Cazma lapályát ma három vasútvonal szeli. Az első Zágrábtól Dugoselón át, a hol a sikság kezdődik, Kőrös felé a Kálnik déli lábánál és azután tovább a Dráva lapályára vezet; a másik ág Kőrösnél ágazik el a fő vonalból és Belováron át Verőczéig terjed; végűi a harmadik hasonlóan keletre vezet és Dugoselótól elágazva, kissé délre keresztűlszeli a síkságot, hogy Ivaniégrádon és Kutinán át, a moslavinai gránithegyek déli lejtőjén, Novska mellett a magyar királyi államvasútak brod—zágrábi fő vonalához csatlakozzék. Az egész vidék a talaj elegendő termékenységénél fogva sűrűn van benépesítve és a telepítvények az ártérbe nyúlnak be. Mindazonáltal nagyobb városok nem fejlődtek, mert a lakosság többsége földmíves. A lapály nyugati szélén Dugoselo mellett fekszik Bozjakovina falu a Zelina patak mellett. Nagyszerű gazdasági mintaintézete van. A Bozjakovina után következő legközelebbi vasúti állomás a Horvát- országban nagy birtokú templomosokra emlékeztető Ivánics - klastrom (Ivanic-kloster), mely ÍOOO lakosával már a nagyobb községekhez tartozik s ma csak történeti emlékeiről nevezetes. Már a XII. században említik mint Villa Ivanich-ot, klastrommal és plebánia-templommal. A XV. század évfordulóján Ivánics-klastrom messze kiható politikai események és véres harczok színhelye volt. Nagy Lajos halála után Horváthy Pál zágrábi püspök, ennek testvére János és Palizsnyai János vezetése alatt egy párt föltámadt a király özvegye, Erzsébet és ennek leánya, Mária királyné ellen, s durazzói Károlyt akarta trónra ültetni. Mindkét királyné a lázadók kezeibe került és egy ideig fogva tartatott e várban. A mint azonban Zsigmond király nejét, Máriát, kiszabadította, a lázadókat elhagyta a szerencse. 1387-ben a hely elfoglaltatott és kiraboltatott. Csak a mint megvont szabadalmait Zsigmond ismét megadta, emelkedett újra és a török háborúk idejében fontos védővár volt. Gyakori támadásoktól sokat kellett szenvednie; míg végre a XVIII. század közepén a katonai végvidékhez csatoltatott. Fél órányira délre fekszik Ivánics-vár a sík Lonja-parton (103 méter) körülbelül ÍOOO lakossal. E helyet a középkorban Nova Villa Ivanich-nak, Ivanich-Újfalunak hívták és osztozott Ivánics-klastrom sorsában. 1567 óta várrá alakíttatott át és