Seite - 7 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

7 a földmívelesnek és marhatenyésztésnek, s a nyugot és kelet felé lépcsőze- tesen emelkedő magaslatok a bortermelésnek jutalmazó jövedelmet biztosí- tottak. A Duna, meg az itt s a közvetlen közelben egymást metsző közlekedési utak Német-, Magyar-, Olasz-, Morva- és Lengyelország felé könnyűvé tették a kereskedőknek az árúczikkek kicserélését. A XII. század közepe táján Bécsnek politikai állapotában is fon- tos változás történt. Az 1156. szep- tember 17-éről kelt császári szaba- dalomlevél az Ostmarkot önálló, Bajorországtól teljesen különvált herczegséggé, a várost annak köz- pontjává, a felségjogok teljességével fölruházott fejedelmek székhelyévé tette. Valószínű, hogy még a Xll-ik században építettek magoknak a Babenbergek a város déli oldalán, a városon kivül eső szabad térségen fejedelmi palotát. Itt keletkezett a Hofburg, egy hatalmas, mind a négy sarkán tornyokkal védelmezett épület torna-térrel és kerttel, kör- falakkal és védő árkokkal, melyek- nek főrésze, a Schweizerhof ban, egész napjainkig fönnmaradt. Az őrgrófi palotában, az „am Hofu-on tartották ezentúl a tartományi feje- delmek a törvénylátó napokat, s e palota szolgált szállóhelyűl a feje- delmi vendégeknek. Politikai érdekek arra indították a fejedelmeket és a szolgálattevő nemességet, hogy váraikat ideiglenesen elhagyják s a fővárosban építsenek magoknak lakóházakat. Ezek jobbára a Burg nyugoti oldalán a fő-út (Hochstrasse, Herrengasse) két oldalán álltak. Hasonló okokból volt Bécsben lakása a püspököknek, kiknek egyházkerülete kiterjedt az új herczegségre, Jasomirgott Henrik herczeg. (Üvegfestmény a Szent Kereszt kolostorban.)