Seite - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1
Bild der Seite - 113 -
Text der Seite - 113 -
113
gyűlöletet, sem az ezek után következő sok ezerek ellen; az irigység meg
épen távol vagyon tőlök. Ezek a valódi emberbarátoknak ama jó indulatú
osztályát alkotják, kiket kielégít már az is, hogy többi polgártársaik nagy
tömege a maga izlése, a maga tehetsége, aztán meg az időjárás és időszak
szerint úri módon élvez. S ezért ők komoly őszinteséggel csodálják meg
a csengő-bongó pompás fogatokat a corsón, oda állanak az indulóházak elé
s nézik az érkezőket, nemkülönben a világ minden tája felé széledőket;
a színházak és báli helyiségek bejáratainál ott szemlélik a vendégek ragyogó
öltözékeit s úgy tudnak örülni többi felebarátjaik örömeinek, hogy a
szentírás sem követelhetné nemesebb értelemben. Ha mégis valami külö-
nösen élvezetes napot akarnak engedni magoknak: akkor kigyalogolnak
a Schmelzre s ott végig néznek egy fegyvergyakorlatot, vagy épen valami
nagy katonai parádét, a mint hogy — különben is nyugdíjas és kiszolgált
katonák levén többnyire — nem csekélyebb érdeklődéssel kísérik az újonczok
begyakorlását, az őrváltást, az aggharczosok kivonúlását vagy épen a kis
gyermekek játszó tereit is.
Mekkora távolság van e galambtermészetű, meg ama lármás emberek
között, kik mint ismeretes, szenvedélyes „új bor-kóstolók" egy egész külön
osztályt képeznek, s a kiket minden kigondolható időben, örökké egész
bizonyossággal ott találhatni, a hová „az Atyaúristen a karját kinyújtotta",
tudniillik a külvárosi csapszékekekben. Ezzel aztán (kellemetlen ugyan, de
egyátalában ki nem kerülhető) azt is fölpanaszoljuk, hogy annak a felekezet-
nek, mely az „újboru — a „Heuriger" — tiszteletére egyesűit, Bécsben
rengeteg lélekszáma van, hogy a város apraja, nagyja, és pedig mind a két
nemből, ennek a hívei közé tartozik. E lebújok és vándorló sátorkorcsmák
látogatóinak túlnyomó nagy részénél nem az a fő dolog és a tulajdonképi
czél, hogy szomjúságát a szőlő idei levével oltsa el; nem; — e helyeken
az itt leginkább burjánzó s itt minden alkalommal előforduló „hecz", a
„Grand-Remasuri", aztán a vaskos „Urulk", a „lármás beszéd" és egyéb,
sokszor botrányos „tréfa" az a mágnes, mely a zajosabb mulatságra mindig
készen álló e népet a „karczostt-nak, (melynek a bécsi ember „Gerebelte"
és „Schmeckete" fajtáját ismeri) ez ismeretes köreibe be-bevonja.
Nem tagadhatni ugyan, hogy e helyiségekben, a hol a túlságos tisz-
taság nem tartozik a szigorú szabályok közé, az erősen „neki vídámodott",
csapongó s gyakran kötekedő czimborák e lármás, kurjongató, daloló,
tomboló és kaczagó tömege között imitt-amott csendes, békés, senkinek
o. 15
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs)
- Band
- 1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1888
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.19 x 21.93 cm
- Seiten
- 364
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch