Seite - 125 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

125 Bösendorfernél vagy Ehrbarnál tündököljön, vagy hogy a vasárnap délutáni reuniókat látogathassa, annak a muzsikát akár a házába is oda viszik, értjük azokat a számtalan számú sípládákat, melyekben már „benn vannak a legeslegújabb darabok" is, ha ugyan nem tartja csábítóbbnak, hogy a „Burgzenett kíséretében mint ingyenes pártfogó parádézzon. Sokan kikeltek ugyan az uralkodó „werkli-pestis" ellen, de akadtak védő angyalai is, kik a „szegények e zenéje" védelmében a legmeghatóbb érvekkel harczoltak. Legyen tehát a triviális „kíntorna" is, ha nem épen dicsérve Bécsi mosónő. Bécsi bérkocsis. és magasztalva is, legalább „bécsi specialitas"-nak elismerve. A mi a tánczot illeti, tudva van, hogy a bécsi nő abban az irigylésre méltó hírben áll, hogy nemcsak a leghívebb feleség és a leggondosabb anya, hanem egyúttal a legjobb tánczosnő is. Ha meggondoljuk, hogy az „isteni Fanny", a „táncz múzsája", bécsi 110 vala, s hogy a táncz muzsikális magyarázói és jelképezői, Lanner és Strausz, Adam és Schaner, Morelly és Fahrbach stb. valódi bécsi fiak: tán némi joggal állíthatjuk, hogy Bécs, a mindig vidám, derűit város, főszékhelye, költő fészke, hazája, egyeteme, Alma mater-je a táncz művészetének, a tánczolásnak. Bécsben minden arra való alkalommal (s néha bizony nem arra való alkalommal is) tánczolnak; a fiatal népnek mindig viszket a talpa; egy kurta, futó összesúgás, egy