Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

iáö udvarnál a XII. és XIII. század folyamán. S ugyanebbe a távoli időbe vihetó föl még az osztrák táncz-zenének nagy híre is. Az osztrák minnesángerek, mint Nithardt, Hohenfelsi Burkhart, Tannháuser és mások mindenekfölött a „táncz-dalokbantt voltak kitűnőek, vagyis azokban a zenekölteményekben, melyeknek legfőbb báját a szerencsésen eltalált dallam adta meg. A költő ezeket táncz alkalmával dalolta el, a mi olyan tisztes szerep vala, hogy Haydn József születésháza Rohrauban (Alsó-Ausztriában). gyakorlását még VII. Lipót és II. Frigyes sem vetette meg. Ausztria ettől kezdve különösen azért, mert fejedelmei kedvelték a zenét, a zeneművészet minden nagyobb fejlődésében tényező vala. Midőn Európában a német- alföldiek, a mai műzene tulajdonképi megalapítói tárták kczökbcn a zenészét kormánypálezáját, a legjobb németalföldi zenészek az osztrák udvarnál működtek. Micsoda művészek gyülekeztek csak az egy I. Miksa császár köré is! Ott volt legelsőnek az udvari zenekar mestere, DeprézJosquin, a legünne- peltebb németalföldi zeneszerző, aztán Isaak Henrik, a németeknek talán első neves dalszerzője. Ezek után ismét Isaak tanítványa, Senfl Lajos, Luther