Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

160 Bécsben volt legtöbb követője, s mint irányzatos költői iskola, teljesen a József korabeli eszméknek állt a szolgálatában. Legkiválóbbak valának e csoportban A/xinger és Bluviauer, kik Wieland utánzásában és a szemlé- lődő bölcselettől való idegenkedésben egyeztek ugyan, de máskülönben sokban eltértek egymástól; Alxinger ugyanis a klasszikus irodalom tanít- ványa volt, melyet Blumauer kiparódizált; Alxinger gondot fordít az alakra, míg Blumauer épen oly pongyola a nyelvben és verselésben, mint a mily czinikus a tartalomban. Azonban Blumauer elleste Bürgertől az erősebb hatás eszközeit, és élczelése, bármily közszerűvé válik is olykor-olykor, rendesen élénk és élénkítő, míg Alxinger múzsája fárasztó. E korszak összes költői közül egyedül csak Blumauer maradt fenn tovább a századnál s munkáit még ma is olvassák. Ezen ifjabb nemzedékbeli költők Bécsben 1777 óta egy saját külön Musen-Almanach körül csoportosúltak, melyet sorban Ratschky, Blumauer, Leon és mások adtak ki. Ez almanach munkatársai legnagyobb részt híjával voltak a sajátos egyéniségnek, több- kevesebb ügyességgel a Németországban kiképződött lírai stílfajokat utá- nozták, s otthon viszont ők találtak utánzókra. Míg Ratschky Blumauer nyomain halad, addig Haschka, később a néphimnus költője, ódáiban Denist követi; Leon ellenben külön úton igyekszik járni, midőn a régi Minnesang irányához szegődik. A nők most is szerepelnek: Greiner Karolin és barátnője, Baumbergi Gabriela, egy almanachból sem maradnak ki. Ez alatt a drámaköltés egészen más irányban fejlődött, mint előre sejteni lehetett volna. A paprikajancsi-féle vastag tréfáktól megtisztított színpadon nem Ayrenhoff hidegvette alexandrinos darabjai kaptak lábra, ki barátjával, Retzerrel, fáradhatatlanúl hadakozott Shakespeare ellen, noha Bécsben alig talált vagy egy számba vehető követőre: hanem maga Lessing volt az, a ki a műsor fölött úrrá lett, s ő általa buzdítva és az ő szellemében, noha sokkal kevesebb tehetséggel irta drámáit Gebler államtanácsos egye- nesen a színpad számára. A közönség ízlése még jobban beleedződött ebbe az egészségesebb irányba akkor, midőn itt Schröder a nyolczvanas években nemcsak mint színész működött, hanem egyúttal legjobb darabjait is irta és Shakespeare színműveit saját átdolgozásában adatta elő a Burgszínházban. Schröder itt tartózkodásának az lett az eredménye, hogy elsőben is a drámai költészet attól fogva Bécsben elválaszthatatlan kapcsolatban maradt a színházzal, míg Németországban a „Sturm und Drangtt-féle dráma (a lángelméskedve szertelenkedő írók csoportjának drámája) épen különvált