Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

162 engedelmével s Bécsnek legelőbbkelő s legműveltebb köreiből állott közönség előtt a romantika tanainak legkülönfélébb ágazatairól szóló fölolvasásaikat. Ideiglenesen tartózkodtak a császári városban Tieck, Loeben, Brentano meg a két EichendorfT, és Humboldt Vilmos, mint porosz követ, egyiránt nyitva tartá vendégszerető házát mind a helybeliek, mind idegenek előtt. A nők, mint mindenütt, hol romantikus szellem lengett, Bécsben is mind- inkább előtérbe léptek mind a társaságban, mind az irodalomban. Schlegel Dorottya és Chézy Helmina meghonosították a berlini és párisi szalonok hangját Bécsben, hol Bernhardi Zsófia, a Tieck nővére, is időzött egy darabig; kiváló szerepet játszott itt a társaságban Frohberg Regina, e kikeresztelkedett berlini zsidónő; Pichlerné és Gradensteini Perin Jozefa a helyi társas életnek kevésbbé szellemes, de az előbbieknél kedélyesebb módját tartották fenn. Végre a romantikusok, mikor Ausztria 1809-ben fegyvert fogott, igen kiváló részt vettek az osztrák hadsereg működésének sikereiben; ugyanis, míg Gentz és Schlegel Fr. kiáltványokat irtak Napoleon ellen, Varnhagen, Seckendorf és mások fegyveresen szálltak ki ellene. Collin pedig hatalmas honvéddalait zendítette meg s ezzel megindítójává lett a szabadságháború hazafias költészetének. Castelli, Passy A. és mások követték példáját, és Kleist H., kinek „bosszúra serkentő költészete" részben osztrák földön keletkezett, „Hermannsschlacht" czímű művét ide küldte meg Coliinnak. A romantikusok elméletére nézve Bécs, hol Kant csak bizonyos váloga- tott körben vala ismeretes, épen nem volt kedvező talaj mindamellett sem, hogy kitűnő és nagy tekintélyű folyóiratokat alapítottak, még pedig részben a kormány támogatása mellett. Fennállásuk első idejében a „Bécsi irodalmi évkönyvek" voltak német nyelven a legelőbbkelő folyóirat; Seckendorf és Stoll „Prometheus"-a, meg Schlegel Frigyes „Deutches Museum"-a voltak az első osztrák folyóiratok, melyeket a külföldi irók is vonakodás nélkül támogattak, sőt az előbbitől maga Goethe sem tagadta meg közreműködését. Azonban a romantikának veszedelmes ellenfele támadt a „Sonntagsblatt" kiadójában, Schreyvogel-Westben, kinek átgondolt kritikája teljesen Lessing elveihez ragaszkodott s a színpadi lehetőség és beválóság követeléseit soha- sem téveszté szem elől. E kritika ellen oly gyönge drámairói tehetségek, mint Collin Mátyás, ki históriáit Shakespeare stílja szerint készítette, vagy mint Passy J., ki khórusos tragédiáival a Schlegel „Jon"-ját utánozta, semmit sem tudtak tenni. De maguk a romantika ellenfelei hasznukra tudták fordí-