Seite - 173 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

173 tessen s hogy a drámaírói művészet alaki követeléseinek jobban megfeleljen. S az ötvenes és hatvanas évekbeli osztrák drámaírók már épen a dráma szerkezeti föltételeinek teljesítésében jeleskedtek s már csupán ez által is díszes helyet szereztek maguknak a dráma történetében. Halmnak a nyo- mába lépett Mosenthal S. H., a megfínomított paraszt-dráma megalapítója, ki előadási tehetség és a színpadi hatással való bánni tudás tekintetében aligha mögötte áll elődjének.. De, míg ő nála a hatás gyakran a külsősé- geken, a pompásan színezett csoportozatokon alapszik: a bensőségesebb és mélyebb szellemű Weilen József nagyobb figyelmet fordít a jellemekre; ő ugyanis oda törekszik, hogy darabjainak színre valóságával a jellem- dráma magasb rendű jelességeit egyesítse. Míg Nissel Ferencz úgy a színpadon, mint az irodalomban csak később találta meg a megérdemelt elismerést: Saar F. történeti drámái az irodalomban sikert arattak ugyan, de a színpadon soha sem honosodtak meg. Mások, mint a tárgyválasztásban szerencsésnek tartott Prechtler Ottó, továbbá Anschütz Roderich, Wartenegg Vilmos, Murád effendi, Keim Ferencz, stb., csak futólagos sikereket mutat- hattak föl; Berger A., e Grillparzer nyomain haladó szép tehetség, első kísérlete óta elhallgatott. Legújabban Wilbrandt Adolf ért el magasabb stilű drámáival legnagyobb színpadi s egyszersmind, mikor művészietlen fogások nem gátolták, igazi költői hatást. A vígjáték, fájdalom, nem Bauernfeld szellemében fejlődött tovább s nem nyert azóta ismét oly szeren- csésen megáldott tehetséget. Már közvetetlen utódai, Feldmann Lipót és Baumann Sándor koránt sem olyan finom kedvességűek; Mautner Ede, a jó ízű „Preislustspiel" szerzője, szintén kevésbbé mozgékony és nem tevékeny. Később a német vígjáték humora általában egészen helyzet-komikummá, a vígjáték pedig bohózattá fajúit. Az osztrák költők a kor irányához alkalmazkodtak, s érdemük, hogy darabjaiknak úgy a bel-, mint a külföld színpadjait megnyerték. Rosen Gyula, Schönthan Ferencz, Klapp Mihály és Triesch Fr. G. általában úgy tekinthetők, mint a legújabb vígjáték képvi- selői. Egy-fölvonásos színműveket szerencsével írtak Schlesinger Zsigmond, Gründorf Károly s legújabban Kari Albert (Bombelles gr.). Bauernfeld fino- mabb stíljéhez és hangjához csak Wilbrandt szellemes vígjátékai tértek ismét vissza, melyek közül főleg az elsők igen szép sikereket arattak. A negyvenes évek lantos költészete még nyilván Grün hatása alatt áll; a ballada- és románcz-alak az uralkodó, a mint hogy az osztrák lira soha sem távozott messzire az epika mezejétől. Constant V. (von Wurzbach)