Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

194 német szomorújátékok ellen irányzottnak is látszik, melyek franczia példa szerint készültek. A bécsi Hanswurstok védekeznek a komolyság ellen. A mint a rögtönzött játék és a hanswurst-bohóság a rendes színmű által magát fenyegetve látta, fegyverhez nyúlt és maga a színház története is drámaivá lett. Lipcsében már rég kitették a Hanswurst szűrét; az új szellem, mely a német irodalomban feltámadt, a rendes színműre törekszik. Bécsben Sonnenfels József az új szellem főembere és legjobb, legbefolyá- sosabb pártfogója. Voltaképen nem is a Hanswurst ellen hadakozik, hanem a rögtönzött játék, mint a Hanswurst igazi fészke ellen. Harczol a színpad tisztátalan szelleme ellen, a nyers durvaság, a póriasság, a trágárság ellen. Ellenségeket támaszt magának, a Hanswurst barátait, magát Hanswurstot is. Egy napon a színház ügyét oda viszik a színpadra. A darab neve: „A Par- nassusra átplántált zöld kalap", szerzője Klemm Gottlieb Christian, azelőtt Sonnenfelsnek elvtársa. Apollót s vele a vígjáték múzsáját lehozzák az Olympusról, hadd győződjék meg a Hanswurst ártatlanságáról és rágal- mazója fekete lelkéről. Hanswurst fölmentetik s zöld kalapja helyet kap a Parnassuson. Prehauser játszta ez alkalommal a Hanswurstot s egyik álöltözetében bemutatta Sonnenfels kormánytanácsost szakasztott úgy, a mint volt. Sonnenfels kénytelen volt végig hallgatni minden kigyót-békát, a mit a kritikára, a termelés e szemes szolgálóleányára, valaha csak kiál- tottak. Hanem a kormánytanácsos úgy viseli magát, mint egy szűkkeblű nyárspolgár: rendőrért kiált. Es a rendőrség csakugyan megjelen, ha nem is rögtön, de nem sokára. Sonnenfels győz a hevenyészett komédia elleni harczban és a rögtönzést letiltják a színpadról. Hanswurst meghalt, ha egyátalán megölhető volna. Ilyetén torzjátékok és czivakodások hátterében lassanként mutatkozni kezdett a Burg-színház, eleintén ingatag körvonalakban, majd felismerhetőbben és tisztábban. Nagy munka volt e házat, mely hivatva volt arra, hogy a német színpad büszkesége legyen, biztos alapokra helyezni. Mária Terézia alatt nőtt ki az udvari labdázóból (Hofballhaus). A múlt évszáz első negyven esztendejében térben megnagyobbodik, néhány évre rá „valóságos színház"-zá alakíttatik át, és 1756-ban nyeri azt a formáját, melyben ma is látjuk, a Michaelerplatzra szolgáló homlokzatával. A Burg-színház első bérlője kény- telen volt magát arra kötelezni, hogy mindennap ád egy-egy operát vagy színdarabot, akár németet, akár olaszt. Minthogy a bérletes kezelésben nem volt köszönet, annálfogva a két udvari színház, úgy a Kaerntnerthor melletti,