Seite - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

198 javára a jutalék egy nemét honosította meg. Némely bécsi író korlátolt felfogásával szemben kereste és fenntartotta a kapcsolatot a „külfölddel", külországi nevezetes színészek szerződtetését eszközölte, gondja volt arra, hogy a német irodalom legkiválóbb képviselőivel érintkezés jöjjön létre. A nagy Schröder szerződtetése, mondhatni, az ő saját műve volt, s midőn Schröder kilépett a Burg-színházból, a császár e szavakkal bocsájtotta el: „Ön kétszer megunta Hamburgot; én megjövendölöm, hogy harmadszor is ott fogja hagyni, és akkor senkihez ne fordúljon, csak én hozzám". József császár áldó keze tovább munkált a Burg-színházban. Mióta feléje fordult jóakaratával, azóta a Burg-színházba való felvétel nincs más föltételhez kötve, mint az arravalóság föltételéhez. Az a négy esztendő, melyben (1781 -tői fogva) Schröder Bécsben játszott, jelöli a Burg-színháznak múlt századbeli fénykorát; noha már Schröder előtt is áthatottak a német művészet újabb áramlatai Bécsre. A Neuber-féle társaság szétszórt maradványai segítségére jöttek a rendes színműnek; olyan színészek, mint Lange József, Müller, Brockmann, s olyan színésznők, mint jaquet Nanny, Weidnerné-Lorenz Friderika Krisztina és Sacco Johanna, működtek a Burgban, csupa művészek, kik részben olyan hatások alatt álltak, mint Schröder, kiknek részben mintaképök is ő volt. Egyszer aztán ő maga jött el. Ez egy férfiúban egyesülve van a maga idejének egész német színművészete. Közlegénységen kezdte, hogy elérje a legfőbbet, a mi az ő természetével s az ő korában elérhető volt. Közreműködve és segítve meg is érte mindazt, a mi a múlt évszáz német színészetét mozgatta. A Hanswurst még kortársa volt, játszta a Harlekint, csak akarnia kellett és mintakép volt a rögtönzött játékban. Mindenhez értett, a mit a színpad férfiútól csak köve- telhet : volt ő tánczos, mimikus, énekes, színész, és mint színész, megfutotta az egész hosszú pályát a Hanswursttól Lear királyig. Schröder a hamburgi iskola természetességi irányát szóban és játékban a tökéletességig vitte. „Sohasem láttam őt a való életnél sem föntebb, sem alantabb a színpadon", mondja róla életírója, Meyer. játéka és személyisége, a művész és az ember- séges polgári jellem, szóval az egész nagy Schröder, korszakot alkotott a Burg-színházban s kijelölte az intézet elé azt az irányt, melyet ez még ma sem hagyott el. Bárha Schröder Zsófia, a Burg-színház tragikai genieje, bárha Devrient Lajos és Eszlair, kik legalább vendégjátékok révén oda tartoztak a Burg-színházhoz, meghaladták is Schröder művészetét, a mennyi- ben föladatokat, melyeket az újabb költészet tűzött eléjök, megfelelőbb