Seite - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

204 Schreyvogel törekvéseit néhány évtizedi megszakítás után ismét fölvette Laube Henrik. Laube szabadabb viszonyokat talált, melyeket azonnal fel is használt a játékrend kitágítására, melynek most már csak magától értődő tekintetek szabtak korlátot. Laube szándékához képest az évi játékrend legyen áttekinthető képe mindannak, a mit a németek drámai irodalma Lessing óta életrevalót termett; az idegen irodalom természetesen nem vala kizárva, az újabb franczia irodalom épenséggel kedvezésben is részesült. Laube ott élt és sürgött-forgott a Burg-színházban. Elsőrendű munkaerő volt, tele föladata iránti lelkesedéssel. Kitűnő felolvasó, sőt színészi talentum lévén, ki csak a szerencsés érzéki eszközök híjával volt, fáradhatatlanúl dolgozott színészeivel. Schröder öröksége, a természetes beszéd, a legszeretőbb ápolásban részesült nála. Mindamellett, hogy ő oly fáradhatatlan volt, hogy az újat, sőt legújabbat úgy hajhászta, kudarczos kísérletek nélkül nem maradhatott a dolga; személyzet és játékrend gyakran voltak lázas változások rabjai, régibb tagok mellőzve érezték magokat; Laube teremtményei, s nem is mindig a legjobbak, léptek előtérbe. De bírt Laube vérmes temperamentuma mellett, mely minden újítástól rendkívülit várt, annak a művészetével is, hogy mindent, a mi ki nem elégítőnek bizonyúlt, vagy a mi kívülről visszautasíttatott, többé-kevésbbé hamar el is ejtsen. Ekképen vakmerésekből és engedményekből mindig kitelt egy tűrhető közepes állapot, és végre Laube mégis maradandót alkotott, a mennyiben rátermett erőket szerzett és a játékrendnek messzeható lökéseket adott. Midőn Laube, minthogy hatalmi körét meg akarták szorítani, működésének régi és szeretett terét önként, de nehéz szívvel odahagyta, a Burg-színházzal egy dacz-színházat akart szembe állítani; csakhogy számítását már alapjában szörnyen elhibázta, mert a Burg-színházzal daczolni csak a Burg-színház erőinek segedelmével lehetett, melyekkel azonban nem lehetett rendelkeznie, így a bécsi Stadttheater, melyre Laube kimondhatatlan munkát fordított, inkább belső lehetetlenség, mint a körülmények mostohasága miatt ment tönkre. A meddő időszaknak, mely Laube után következett, Münch-Belling- hausen báró adta oda a nevét, kinek mint, Halm Frigyesnek, egykor kitűnő költői jelentősége volt a Burg-színházra nézve. 0 egy volt színészt hívott meg a Burg-színházba igazgatónak, a ki előbb a mannheimi színházat igazgatta. A gondolat, hogy színész tétessék a színészek fölé, rögtön gyakorlatiatlannak bizonyúlt. Münch báró intendáns egy jobb órájában Dingelstedt Ferenczet hívta meg igazgatónak, s így ismét egy irodalmi név állott az intézet élén.