Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

212 írókkal. Arisztofánesz nem ostorozta keserűbben Eüripideszt, sem Moliére meg nem tépázta maróbban a précieuse-öket, mint a hogy Nestroy Holofer- nesznek Hebbel-féle alakjával elbánik. Egyenesen a szívébe lótt ennek a bősz Hanswurstnak, ennek a filozofikus korpával kitömött bőrbábnak. Majd minden szó, melyet Nestroy Holofernesze mond, megsemmisítő Hebbel Holoferneszére nézve: „Én vagyok a természet fénypontja", így kiált fel Nestroy Holofernesze, „én még csatát nem vesztettem, én vagyok a szűz a vezérek között. Szeretném egyszer magamra uszítani magamat, csak hogy meglátnám, melyikünk erősebb: én-e, vagy én?u Mikor hírűi adják neki, hogy Nabukodonozor istenül kívánja magát tiszteltetni, odavetve mondja: „Tessék, milyen pökhendiek mindjárt a királyok, mihelyt Holoferneszeik vannak, a kik meghódítják számukra a világot. . . Látod, látod, Nabuko- donozor most már isten! Es ki tette azzá? Az én spádém, a ki elnáspádélta az ellenséget". (Kardjára üt): „Itt van az isten-gyár! A mit most panganéttal csinálnak, azt mink, ős régi időkbéliek, karddal végezzük." Maga-magától megittasodva így kiált fel egyszer Holofernesz: „Nagyszerű ficzkó vagyok én!" Midőn hadba indúl a zsidók ellen, azt mondja: „Nyergeljétek fel a legpúposabb tevémet, föl, izé, minek is híjják azt a fészket?" — „Bethu- liának!" — „Tehátlan fel Kituliába!" („Betteltuttlien"). Abban a pillanatban, mikor Judith jelentkezik nála, megparancsolja, rakják félre sátrából a holt- testeket, kimondhatatlan haragja áldozatait. „Előbb szedjétek rendbe becsüle- tesen a sátort. Csupa agyonszúrt ember itt minden: nem szeretem a lampér- tosságot!" Mindenütt igazi komikus emelkedés van itt és Holofernesz saját mivolta alapján van agyonütve. Nestroy parodiázó ereje csakugyan egyetlen volt a maga nemében. Minden hitványságra és nevetségesre éles szeme volt. Nemcsak Hebbel tapasztalta ez erőt magán, hanem a fátum poezisének költői, valamint Halm Friedrich, Meyerbeer és Wagner Richárd is. Nestroy bizony a legmagasabbra is rátette pogány kezét, és a tiszta sem volt biztos az ő érintésétől. Ezt sokszor mondották rá egyoldalúan, a mi zavarta a róla való ítéletet. Hallhatni, hogy Nestroy lerombolta a bécsiek ideáljait. Ez Ítélet nagyon kemény, nagyon föltétlen. Nestroy nem idegenül került Bécsbe, hogy erőszakosan rájok tegye a bécsiekre szelleme jármát; ellenkezőleg, Bécs méhéből támadt s csak meglevő irányokat ejtett hatalmába, csak meglevő hajlandóságokat fokozott. Midőn föllépett, nem volt Ausztriában semminő nagy, nyilvános érdek. Mindent felülről kor-