Seite - 215 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

Festészet és szobrászat Bécsben. A középkortól az új-korig. agadhatatlan ugyan, hogy a bécsi nép jelleme annyi változás, bevándorlás és idegenekkel való vegyűlés daczára kiváló tulajdonságát nagyjában megőrizte a legrégibb időktől mos- tanáig: mindazonáltal bajosan lehetne apróra kimutatni a város régi műemlékein a művészeti alkotás és a faji sajá- tosság két tényezőjének rokonságát és kölcsönhatását. A képzőművészetnek művelődési hatású megjelenése Bécsben, alkotásainak értékes volta mellett nem érte el soha sem azon sokoldalú, mindeneken uralkodó jelentőséget, mint példáúl Florenczben, Velenczében, vagy Nürnbergben; fényes keret volt csak, nem pedig tükörlap, melyben szellemi és kedélyi minőségünk egész lénye visszasugárzik. A középkor időszaka különben egyebütt is alkal- matlan volt arra, hogy művészetének kötött, meghatározott tipikus jellegével, a népek egyéniségét alkotásaiban világosan megérlelje: a renaissance és az ezt követő idők szelleme, mely a régiek iskolája szerint, az egyes ember jellemző tulajdonságainak kifejtését is oly nagyon elősegíté, tette csak lehe- tővé, hogy itt a helyi sajátság kifejezésre jusson s a művészi teremtés nagy képében egyes árnyalatok kiképződhessenek. Az egész középkorban Ausztria összes művészete — a német belső Ausztriát értve, — valamint Bécs városáé még semmi önálló jelleget nem ért el. A német művelődési mozgalomnak csak legszélső hullámverése hatott