Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

216 el akkor ezen keleti végekre; délen egyes szétszórt pontokon be-becsapott olykor az olasz középkori művészetnek egy-egy habja, s különös okokból imitt-amott a templomépítés mesterségében Francziaország hatása is érvé- nyesült, külön helyi művészet azonban még nem támadt. Bécs legnagyobb középkori alkotásainak jellege tehát az, mely azon korban az egész országnak és népének jellege, midőn a barbárok által elpusztított vidékek lassanként bajor, frank és más tartományokból érkezett német telepítvényesek mívelő kezei alá kerültek; midőn a növekedő forgalom később németalföldi és olasz bevándorlókat hozott ide; midőn a szláv és magyar szomszédság a mozaikot még tarkítá, s örökös harczok még századokig elrabolták ama nyugalmat, melynek áldásai alatt vált csak lehetségessé, hogy mindezen kevert elemek egy hangba olvadjanak össze. így látjuk az olasz hatást a gurki székesegy- házban, a francziát a cseh templomépületeknél, a német csarnokos építést a Szent István egyházban egymás mellett egy országban. A táblafestészet a XV. és XVI. században, a kölni, németalföldi, frank és bajor iskolák köve- tésében, a Dürer- és Holbein-féle irányok elemeiben kimutatható, hanem e sokféle változatosságban, még tisztán a művészeti tudomány szempontjából is, nagyon nehéz az alkotásokon stilben, felfogásban, kezelési módszerben helyi természetű jellemző nyomokra találnunk, nem hogy valami, habár legáltalá- nosabb értelemben vehető osztrák, avagy bécsi főjellemvonás világlanék ki belőlük. Ilyennek képződésére különben a rügyek, bár azokat ama durva idők vihara ismét nagyobbrészt letördelte, a középkorban sem hiányoztak. Nem a papság, ezen, leginkább műpártoló tényező segítette azokat, mivel az egyházi eszmék és szabályok egységes szelleme, mely az akkori világon uralkodott, műalkotásaiban a faji különös tulajdonságok fejlesztésének nem kedvezett. A városi polgárság, mely Németországban, valamint Német- alföldön és Olaszországban a művészetek egyénítésének legerősebb emeltyűje vala, épen Ausztriában szabad virágzásra nem jutott; a nemességnek a középkor elején a végtelen háborúság és szüntelen birtokváltozás lehetetlenné tevé, hogy a nemes, de gyönge növényt ápolja; így hát a legrégibb idők óta az uralkodó ház volt az, mely Ausztriában a művészeteket nemcsak hatal- masan pártolta, hanem ez azon tényező, mely honi jelleget is nyomott reájuk. Bécsben különösen látjuk, hogy már a Babenbergiek teljesítik e magasz- tos hivatást. E háznak a bizanczi császári családhoz való közeli, sőt rokoni viszonya nem maradhatott hatástalan a hazai művészet fejlődésére, bár erre bizonyítékaink hiányoznak. Valamint a román építészet gyér maradványain,