Seite - 217 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

217 úgy azoknak még szegényesebb plasticus ékítésein is meglátszik a hazai szerzetes iskolák hatása. A XI—XIV. század festészetéből ugyan egy foltocska sincs meg Bécsben; de a mödlingi és tullni halottas kápolnákban megmaradt falfestményekből következtethetjük, hogy az általános román stil-tipusnak egy meglehetősen nyers faja a germán nemzeti arczkifejezés világos rávezetésével, mint a szerzetesek művészeti gyakorlata el volt terjedve. Az e korból való heiligenkreuzi üvegfestmények ellenben szürkében szürke díszítéseikkel, délfranczia minták hü utánzásáról tanúskodnak, mint ezt a szerzetesek származása, kik azokat készítették, magával hozta. Bécsben pedig, úgy látszik, a képírás igen hamar laikusok kezébe került, mert okiratban már Dombormű a Szent István templom főajtaja fölött. 1190. évben fordúl elő egy Marchwardus nevű miniatürfestő, ki polgári szár- mazású és házas ember volt. Kevéssel később a német hatás a franczia elemet az üvegfestésnél már kiszorította; Tegernsee bajor kolostorból származott ez be, mely középpontja vala ezen művészetnek az egész keletre nézve s a honnan került alkalmasint amaz Eberhart mester is, ki I. Albrecht alatt 1291. esztendőben Klosterneuburgban a híres Capella speciosa számára dolgozott. A román szobrászatnak Bécsben igen kevés emléke maradt fenn. Az úgy nevezett Óriás-kapu, a Megváltónak trónon ülő tympanon-dombormű alakjával két angyal között, az István templom főkapuján, azon idők egy- házi eszményét mutatja stílben, mely a ruházatban ókori emlékeket, a kis faloszlopok díszítéseiben pedig a germán-barbár fonatos-stil motívumait használja, a mint ez a rokon templomépületeken Jákon Magyarországban, o. 28