Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

226 a mindennapiság józanságában laposodott el, részint a kis iparban forgácso- lódott szét. A katholikus ellenreformáczió a déli népjellem teljes ismeretével az olasz művészet és míveltség árját vezette be az országba s élénk előzé- kenységgel találkozott a könnyen buzduló, meleg kedélyű és gazdag képzelő erejű néptörzsnél. Magával hozta azt az impozáns tömeghatással, vakító színpompával és gazdag díszítéssel ragyogó dús stílt, melyet barocco stílnek hívnak; ez volt hívatva Ausztriában és Bécsben arra, hogy ezen vidék fajjellegének először adjon teljesen hozzá illő kifejezést. A Ferdinándok alatt azonban az új művészeti elem még nem érte el a bárok igazi pompájának teljes jellegét. A kor részint örökös háborúk viharai által zaklattatott, részint pedig az ellenreformáczió kezdete sokszor ascetikus törekvéseket mutatott, melyek a művészetek fejlődésének nem egészen kedvezhettek. Stil tekintetében előbb az átmenet történt meg a szigorú, sőt vége felé meglehetős józan magas renaissanceból a kezdődő barokba, mint ezt a jezsuiták első építései is bizonyítják. A festésben néhány művész tör útat, mint Bachmann, Beutl, Bock Tóbiás (kitől a Szent István főoltár képe való) s az idegenek közül Sandrart, Cagnacci, Turriani, Tencala, Wolf, Rem és mások, kiknek munkái a bárok magvait hintik a honi művé- szetbe inkább, semmint hogy már az osztrák bárok igazi termékei volnának. Ezek képviselői voltak egyrészt Guido Reni s Cortona vagy Rubens s a többi flamand festők festési modorának; abból, mit ezek teremtettek, a helyi felfogással összeolvasztva, csak a legközelebbi időben fejlődött ki Bécsnek jellemző művészete, mely I. Lipót és VI. Károly idejében érte el legfőbb virágzását. Kevésbbé tekintélyesen fejlődött itt a XVII. században a szob- rászat, mely alig emelkedett túl a sírkőfaragáson és a templomok számára való szent szobrok készítésén. Összefüggésben az építészettel azonban a stucco munka is tért foglalt, melynek technikai ügyessége rendkívül pompás dolgokat mívelt, s e tekintetben különösen érdemesek a Comóból származott Carlone művész család tagjai. A török ostrom után a barokstil fényesen kifejlődött. A művészi erők, kik ebben dolgoztak, még bírtak a régi sokoldalúsággal, mely elődeiket a renaissance-korban kitűnteté; közűlök a legtöbb még egyszerre gyakorolta a művészet összes, vagy többféle ágait. Galli-Bibiena, Burnacini, stb., a maguk nemében valóságos egyetemes lángelmék valának. Kitűnőnek bizo- nyúlt a szobrászati technikában a nürnbergi érczöntő, Herold Boldizsár, ki az Am Hof-téren az Immaculata-oszlopot emelte s a finom elefántcsont