Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

238 felfogással hasonlóképen idegenül állott szemközt Schnorr, Leonhardshoffi Scheffer, Suttner s később Kuppelwieser és társai munkáiban. így hát csakis a bécsi festők: Danhauser, Waldmüller, Fendi, stb. nemes reformja lőn hívatva a nép szívét, a hazai életkép és a honi tájképfestés ápolásával, a művészetnek visszahódítani. A XIX. század. A bécsi népre jellemző, hogy szelleme mindig jobban vonzódott a festéshez, mint a szobrászathoz. A bécsi szoborművészet stíljére és menetére gyakran döntő hatást gyakoroltak idegen mesterek a mi időnkben is. A festés azonban a honi talajban gyökeredzett és tenyészett. A kedélyes zenekedvelő Bécs tisztelettel meghajlik a márvány- és érezszobrok előtt, de a képíró mesterek színes ábrázolásainak itt mindenkor lelkesült kedvelői és buzgó gyűjtői valának. Mindenek felett áll ez a bécsi életkép- és tájképfestők amaz idősebb nemzedékéről, mely, miként az előbbi fejezet végén jeleztük, századunk húszas éveiben a klassziczizmus és romantika felett győzelmet aratott. Soha népszerűbb művészet nem volt, soha a bécsi modor és alsó-ausztriai gondol- kozás hívebben nem tükröződött, mint Danhauser és Fendi, Ranftl, Daffinger, Gauermann, Waldmüller, Schindler Albert, Eybl, stb. képeiben. Mint az egész akkori élet: úgy ama bécsi művészet is kis-polgári mértékkel mért s teljesen helyi jellegű volt. A mai nagyvárosban a festők nagyvilágiasabbak s tágabb körű anyagot dolgoznak fel, a művész és műkedvelő közötti hazafias kapocs meglazúlt, a társúlati élet és műkereskedés kifejlődtek, a bécsi művé- szet és iparművészet ma a nemzetközi forgalom sodrában áll s nagyon ki van téve az ízlések és divatok változandóságának. Ennek daczára a bécsi művészet megtartotta erősen sajátságos jellemvonását s itt épen az lesz a feladatunk, hogy ezt különösen kiemeljük. Noha a bécsi életkép- és tájképfestés föllendülése századunk harmadik tizedében az akadémiai felfogás elleni harezra vezetett: kiindúlási pontja mégis a bécsi akadémia volt. Krafft Péter (1780—1856), Dávid és Füger tanítványa s Ferencz császár korának katonafestője, mint akadémiai korrektor Danhauser és Ranftl tanítója volt. Lényének kettős természete két korszakba és két nemzethez tartozik: stílje a franczia klassziczizmusban gyökeredzik, anyaga osztrák; az eszmény, melyet a mester megvalósítani igyekezett, az