Seite - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

252 izzó színhatással, s a komoly, kiképzett művész zseni bélyegével. Alkotásainak sokasága a lágy, fogékony, sokféle szellemáramlat és művészi irány által megkapott lelket tükrözi vissza; de ép úgy felöleli tudásával a festői ábrázolás mindenféle fajtáját, a szorgalmas miniatürrajzon kezdve, a könnyen és szé- lesen odavetett vázlatig, mely a siető perczet gyors pillantással megragadja, a gyöngéden összeolvadó ó-flamand modorú oltárképecskétől („Madonna muzsikáló angyalokkal" Wilezek jános gróf tulajdona), az óriási, freskó- stilű, távolba ható mennyezeti festményig („Az élet körútja" az udvari természettani tár lépcsőházában). Ez utóbbi és a hozzátartozó, fájdalom, befejezetlenül maradt lünettek zárják be Canon termékeny tevékenységét a nagy diszítő festészet terén; e fajtájú művei közül említhetők egyebek közt a „Költészet" és „Festészet" czímű képek Auspitz K. úr fogadó termé- ben, a képsorozat, mely Guttmann D. úr tulajdona s a Karlsruhe és New-York számára készített nagy szabású díszítési kompozicziók. Sok alakú képein gyakran komplikált eszmerendszerek vannak alapúi felvéve, miként a csá- szári képtárban levő „Szent János páholya", vagy az említettük „Elet körútja" tanúsítják ; ezekben Canon bölcselkedő szelleme, éles dialektikával, mintegy az elme vívómesterségét űzi s ebben örömét leli. Bár nem mindig sikerűit neki ezen gondolat-rendszereket eleven szervezetekké átváltoztatnia, Canon működése ritka tüzű színezésével egészben véve oly lüktető erő volt, mely Bécs művészetének fejlődésében nagy érdekességű elemet képez. A festői vonás, mely az utóbb szemügyre vett mestereknél kiválóan feltűnt, a bécsi iskola öröksége, mely a túlnyomóan realisztikus történeti festők művein is meglátszik. Férfias erejű szilárd technika gyanánt nyil- vánul ez a vonás Blaas Károlynak nagy fali és mennyezeti képein a fegy- vertár muzeumában, s virító, de olykor tarka hangulatú szín-üdeségben ragyog le Dobyaschofski Ferencznek az operaház lépcső-csarnokában levő képeiről. Ha a lángeszű Schwind Móricz képeivel az operaszínház előcsar- nokában s ugyanott a loggiában levő, a „Varázsfovolá"-ra vonatkozó költői és derűit színű freszko-sorozatával; továbbá, ha Feuerbach Anzelm Bécs számára festett képeivel s kivált a képzőművészeti akadémiában levő nagy- szerűen gondolt „Titánok bukásá"-val nem tudtak teljes sikert aratni: ennek oka kétségkívül ama tartózkodás, melyet a német iskola nagy stilű festői színezés tekintetében követtek. Makart János könnyű győzelme ellenben első sorban a színek diadala, melyek részegítő párázattal vonják be az érzéki szépséget.