Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

262 iparművészetben és könyv-illusztrácziókban találnak alkalmazást. Utóbbi dicséretes lendületet vett az osztrák muzeum és ennek műipariskolája művészi erőinek közreműködésével. Valamint a Stőber után sokáig elha- nyagolt rézmetszés jakoby L. és Sonnenleiter J.-ben új erőket nyert, szintúgy jeles mestereit és tanítóit bírja Bécs Unger V. és Hecht Vilmosban a karcz- nak és fametszetnek. Ő velők együtt számos ifjú tehetség, mint Klaus János, Fischer János Lajos, Woernle W., Jasper Viktor, Siegl Károly és mások dolgoznak kivitelén a feladatoknak, melyekkel az udvar és az állam, a műkereskedés és az egyleti tevékenység napjainkban a sokszorosító művé- szeteket ellátják. Külön hely illeti meg Mafak Gyulát, ki mint rajzoló és metsző egy iránt kitűnő. Az általános haladás a bécsi szobrászatnak is javára vált; de csak legutoljára. Ügyes kezű, kitanult szobrászok mindig voltak Bécsben, újabb művészi közéletének legterméketlenebb időszakában is. Hanem az éltető szellem, az öntudatos ápolás sokáig hiányzott. A Belvedere földszíntjén megvannak a nevezetesebb márvány-szobrok, melyeket Zauner és Canova követői a márcziusi napok előtt készíténck, s azok közt a „Piéta" Bauer Ferencztől, legjobb műve a derék mesternek, ki a század második feléig ébren tartotta a bécsi szobrásziskola klasszikus hagyományait. A monumentális érez-szobrászatról Ferencz császárnak a várpalota udvarán 1846. évben leleplezett emléke, s a milanói Marchesi Pompejus műve tanúskodik. Száraz, hideg légkör veszi körűi ama lelkesedés nélküli, az élet eszményei iránt közömbös kor ezen alkotásait. Mi a bécsi szobrá- szatra az akkori idők bélyegét rányomta, az nem csupán a vállalkozás gyér volta, a megbízások hiánya volt, hanem egyszersmind ama bürokrata gyámrendszer, melynek öldöklő lehellete a nyilvános szellemi élet minden nyilatkozatait megsemmisíté. Pedig az összes művészetek között a szobrászat leginkább követeli a szabad szellemet. Azon ország leánya ő, melyben a szabadság és emberiesség eszméi születtek. Legmagasabb törekvése az emberiség ideáljainak, az erő, a művészet, a gondolat hőseinek van szen- telve. E fajta szobrokat keresni Bécsben a Metternich idejéből hiábavaló fáradság lenne. Még a napoleoni szabadság harezok vezéreiről, Károlyról és Schwarzenbergről is megfelejtkeztek, míg a legújabb kor a hála tartozását le nem rótta. A várpalota terén álló Fernkorn-féle lovagszobor, mely 1860-ban császár ő felsége megbízásából készült Károly főherczegnek, jelzi a fel-