Seite - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

296 A hetenkint fölhajtott marhaállományból sok megy ki a környékre. De maga Bécs lakossága az utolsó tíz év mindenikében mégis átlag 90.000 marhát (315 kilogramm közepes súlyban) fogyasztott el és ezen felül 11 —12 millió kilogrammnyi marhahúst, mely mint olyan a szt.-marxi marhavásáron és a középponti vásárcsarnokban adatik el. Bécs lakói tehát évenkint körül- belül 40 millió kilogramm marhahúst fogyasztanak úgy, hogy ebből minden egyénre körülbelül 54 kilogramm jut; eléggé tekintélyes mennyiség, ha Berlinével hasonlítjuk össze, hol az utóbbi években mindennemű húsból (ide értve a borjú-, juh- és sertéshúst, a szárnyasokat és vadhúst, stb. is) csak 55*56 kilogramm jutott egy emberre; de mégis jóval kevesebb, mint Párisban, hol minden lakos 77 kilogramm húst fogyaszt! Más részt azonban Páris- és Londonhoz viszonyítva Bécs nagyon sok borjúhúst fogyaszt, mert itt az elmúlt tíz év mindenikében 140.000—150.000 borjút vágtak le. Ellenben a nyugoteurópai fővárosokkal ellentétben a bécsi lakosság ízlése okozza, hogy juh nagyon kevés fogy el, sőt az ebbeli fogyasztás 1875. év óta feltűnően csökken: 51.000 darabról 25.000-re apadt le. E miatt Magyarországból a hízott űrök százezrei Bécsen keresztül Párisba szállít- tatnak. Nagyobb arányokat ölt a bécsi sertésfogyasztás; az utolsó tíz évben 150.000 darab az évi átlag, melyhez járul még a két millió kilogrammnál több behozott sertéshús, füstölt és besózott hús, s mindenféle kolbász. Végűi a két és fél millió szárnyas, mint tyúk, lúd, kacsa, stb., valamint a vadhús szintén tekintélyes szerepet játszik a bécsi lakosság háztartásában. A legszerényebb igényeket a lóhús elégíti ki. A lóhúsvágás, mely, sajnos, mindinkább terjed, az 1882. évben 5.065 darabra rúgott. Vajat, nagy részben az Alpesek vidékéről, 2,145.900 kilogrammot vittek be; e mellett sokkal nagyobb mennyiségben fogyott a részben bevitt, részben pedig vágások útján nyert disznózsír. Tojást 70.967.208 darabot szállítottak be a körűifekvő, főleg a keleti tartományok. Habár a fővárosnak tejjel való ellátásához Felső-Ausztria, Stájerország, Magyarország, Morvaország, sőt még Szilézia és Gácsország is hozzájárúlnak, a dolog természeténél fogva mégis Alsó-Ausztria szolgáltatja e nehezen eltartható élelmiszer legjelentékenyebb részét. Sajátságos, hogy a tejszük- ségletnek nem megvetendő része magából a városból kerül ki. A város különböző részeiben szétszórtan levő 351 majorságban 4.527 válogatott és jól táplált tehén tartatik, de csak addig, míg kellő mennyiségű tejet szolgál- tatnak, azután, mint vágómarhák adatnak el. Naponkinti 9 liternyi átlag