Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

312 A bronz-iparnak, mely részben a kemény bronz, részben pedig a lágyabb sárgaréz felhasználásán alapúi, már ez előtt egy félszázaddal meg volt vetve az alapja. A harminczas évek óta Bécsben a miiöntés minden ágában jártas munkások, mintázó és véső mesterek nagy csoportja telepedett le. Hozzá- járúltak ehhez a kikészítő munka új módszerei, és aranyozott bronz- és vörös rézből nagy arányban kezdték meg a csillárok, karos gyertyatartók és órák készítését. Ma a bécsi bronzipar úgy a lakásberendezés nagyobb tárgyai, mint a kisebb czikkek tekintetében méltán jó hírnévvel bír. Régi hámor belseje. A horgany hasonlóképen már századunk első felében az öntő-ipar szol- gálatába vonatott és a mint az öntött árúk a tökély magas fokára emelkedtek, a fémkidolgozás egyéb módjainak segélyével egy lángeszű vállalkozó a lámpa- készítést is első rangú bécsi különlegességgé avatta. A külföld versenyének legyőzésében a szerkezet tényezője volt a legfontosabb mozzanat. Az újabban építkezési czélokra felhasznált vasöntés egy nagyobb bécsi telepben annyira kifejlődött, hogy minden műszaki követelésnek megfelel. A legjelentékenyebb iparágak egyike, — ha ugyan nem a legjelenté- kenyebb — a bécsi műlakatosság, helyesebben a kovácsmiivészét. Azon időben, midőn a terjedő bécsi építkezés és az építkezők fokozódott szépérzéke