Seite - 333 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

333 csaknem kizárólag gépek eszközölték; a fómunkát földvájók, síneken moz- gatható gőzkotrógépek végezték, melyeknek segélyével a föld és kavics kikotrását úgy szárazon, mint a víz alól a partról lehet eszközölni. A kiemelt anyagot vasúti vonatok szállították a töltések helyére, és e czélra nem kevesebb, mint 35 kilométernyi sín-út vétetett igénybe. Az alsó Duna- átvágásnál csak a jobb parton emeltek ki egy cunettát, a folyamágy egyéb részének kiképzését a bebocsátott folyamra bízták. Legnagyobb veszélylyel ez előtt a Duna-csatorna fenyegette Bécset, és 1830-tól kezdve, midőn a jégzajláskor a nagy Duna védő gátjai áttörettek Hajóforgalom a Dunán Bécs alatt. és onnan a víz a mélyebben fekvő városrészekbe ömlött, egyetlen árvizet sem a nagy Duna áradása, hanem a csatornában való jégtorlódás okozott. A tapasztalás megmutatta, hogy, midőn a nagy Duna jégtömegei enyhe időjárás folytán mozgásba jőnek és útjokban valamely okból megakasztatnak, az egész nagy jégtömeg a csatornába nyomúl, és annak alsó, sekélyebb részein oly jégbástyává torlódik össze, mely a vizet magasan felduzzasztja és a partok közül kiszorítja. Ez okból oly intézkedésekre volt szükség, melyek nemcsak a rendkívüli vízáradásoknak, hanem a jégtömegeknek is megakadályozzák a csatornába való benyomulását a nélkül azonban, hogy annak idején a hajózás korlátozva