Seite - 21 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

15 szerzésére voltak jogosítva, szabadon választák saját kebelükből a polgár- mestert és a városi tanácsosokat. A polgárok saját magok határoztak élet- halál fölött és vagyoni kérdésekben. A város az ő védelmükre vala bízva, s akaratjuk ellen egy idegen sem tehette lábát annak földére. Az 1396-ik év óta nem csupán ház- és földbirtokosok ülhettek a város tanácsában, hanem kereskedők és kézművesek is, ha nem volt is házbirtokuk. Minde- nikük lehetett polgármester. A polgároknak kolostorokra és világi papokra való hagyakozásait már II. Albert megszorítá, IV. Rudolf pedig az által emelé a polgári háztelek és birtok értékét, hogy szolgálmányaikat meg- válthatókká tette. A számos törvényszékek közül csak az udvari, a városi, a pénzverési és a zsidó-törvényszéket tartá fönn; megszorítá a menedék- házak számát, csak a burgbelit, a Szent István prépostságáét és a skót szerzetesekét hagyva meg; megszünteté a zárdák, a nemesség és az udvari szolgálattevők adómentességét, s megtiltá, hogy a városi tanács beleegyezése nélkül czéhek és szövetkezetek állíttassanak. Minden kézművesnek, a ki egy évnél tovább folytatta itt mesterségét, meg kellett a polgárjogot szereznie. A világi iskolák igazgatására a polgárok továbbra is megtartották a II. Frigyes császártól számukra biztosított hatáskört. Minden, a mi a községi kormányzatot illette, az utczai és biztonsági rendőrség, az adó- behajtás, a vásárok felügyelete s a szegények és betegek számára fönnálló kórházak, legfőbb igazgatása — kivéve a külön alapítványokkal fölállított intézeteket — az ő kezeikben összpontosult. A polgárok legnevezetesebb kereseti forrásai közé tartozott a bor- termelés. A meddig a város körtöltéseiről a szem ellátott, szőlővenyige borította a halmokat, melyek terméseit az idegen kereskedők szívesen cserélték be egyéb árúkért. A polgári házakban és a zárdák udvarain, sokszor már délelőtt, játék és muzsika-szó mellett oly zajos volt az élet, hogy a városi tanácsnak e mulatozás korlátozására szigorú rendszabályokhoz kellett nyúlnia. A polgárok szőlőművelésének oltalmára meg volt tiltva a magyar és olasz borok behozatala. Csak a község által fölállított egy korcsma- házban volt 1370-től kezdve megengedve délszaki borokat is árúlni kisebb edényekben. A kolostorok saját termésű boruk kimérésében korlátozott mennyiségre voltak kötelesek szorítkozni. A vidékről csak egyes városok részesültek abban a kedvezményben, hogy boraikat Bécsben bocsáthassák árúba. A szőlőművelés annyira kiterjedt, hogy az új szőlők ültetése betilta- tott, „nehogy a bor igen is olcsóvá s a gabona túlságosan drágává váljék44.