Seite - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

21 érkezett, csak akkor változtatta meg az ő sürgetésére a hadi tanács a tervet s tette Salm grófnak föladatává, hogy a várost főerejével az utolsó emberig védelmezze. 1529. szeptember 19-ikén jelent meg az ellenség elóhada, pusztító dühének rémületes jelenségei között. Salm gróf, hogy a törököknek a városi sánczokig való előnyomúlását megnehezítse, az elővárosokat lángba boríttatá. Sok ezer lakos vagyonát nyelék el a tűztenger hullámai. Néhány nap alatt a hatalmas sereg föl vonulása befejeztetett. Szt. Marx mellett állott a szultán pompás sátora. Innentől kezdve egész a wiedeni László-toronyig táborozott a főerő. Viharos, esős, hideg időben gyorsan kezdődtek meg az ostrom-munkálatok, melyeknek főczélja a karinthiai kapu melletti falak bevétele volt. A Burg-kapu előtti leégetett házakban helyezkedtek el a puskás lövészek, kik éjjel-nappal hevesen tüzeltek a Burg felé. E közben Salm gróf is, támogatva Fülöp pfalzi gróftól, Rogendorftól, Reischachi Ecktől, Felsi Leonhardtól s más alparancsnokoktól, erélyes rendszabá- lyokhoz nyúlt. Császáriak, németek, spanyolok s a polgárok zászlóaljai állottak a főpontokon, kitartóan és éberen verve vissza minden rohamot. Csaknem mindennap ismétlődő kirohanásokkal, részben magának Salm grófnak személyes vezénylete alatt, igyekeztek az ellenséget kifárasztani. A szultánnak a város föladása iránt tett fölhívásai és fenyegetései felelet nélkül maradtak. Egyre hevesebb lón a fegyverek tüze, mindinkább köze- ledett a megrohanás pillanata. Az ostromlottak azonban lelkes odaadással tettek fogadalmat, hogy az utolsó rést is megvédelmezik, s az utolsó embert is oda áldozzák a vallás, a műveltség és a szabadság szent ügyének. A szultán, elkeseredve a makacs ellenállás fölött, október 12-én elrendelé az utolsó, félig kétségbeesett ostrom-rohamot a Karinthaiai és Stuben-kapu között. A városfalak bedűlése után a németek és spanyolok zárt sorokban léptek elő, s testeikből állítottak megdönthetetlen várfalat. De legheveseb- ben dúlt a harcz a Karinthiai kapunál, hol Reischach és Rogendorf parancs- nokolt az omladozó falak és mellvédek ormán. A rendületlen önfeláldozás a város elfoglalására tett ez utolsó kísérletet is meghiúsítá s Szolimánnak, kinek helyzete ezenfölül is kényelmetlenné vált a közelgő téli idő, har- czosainak csüggedése s élelmi szereinek fogyatéka miatt, nem maradt más választása, mint abbahagyni az ostromot. Ordítva, lármázva s 2000 hadi foglyot legyilkolva kezdte meg visszavonúlását a török. Bécs s vele az örökös tartományok és Németország meg voltak mentve. „Mert — írja