Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

28 háborgó zavarokra és arra, hogy a császári hadak egy része Olaszországban és Németalföldön lesz elfoglalva. Hosszas készülődés után egy kétszázezer emberből álló jól fölszerelt hadsereg indult meg Kara Musztafa nagyvezér parancsnoksága alatt, hogy egyenesen Bécsre csapjon. A város jobb védelmi állapotban volt ugyan, mint 1529-ben, de a törökök ez úttal is korábban jelentek meg Bécs alatt, mintsem a katonai előkészületek befejeztettek s a császáriakból, a német segédhadakból és lengyelekből összealkotott nagy hadsereg, melynek az volt a föladata, hogy Bécset a hosszabban tartó ostrom veszélyeitől megmentse, egybegyűlhetett volna. Bécs sorsa tehát nagy részben ez alkalommal is ama férfiak erélyétől és elszántságától függött, kikre a város megvédelmezése bízva volt. A védelem élén állott gróf Starhemberg Rüdiger Ernő, Bécsnek törhetetlen bátorsága és vitézsége által kitűnő katonai védelmezője, gróf Kaplir Zdenko, a követek collegiumának tevékeny elnöke, gróf Kollonitz Lipót, a sebesültek ápolásáról s az élelmi szerek és pénzfedezet beszerzéséről fáradhatatlanúl gondoskodó püspök, nemes Liebenberg János András polgármester, a hazafiúi áldozatkészség és önfeláldozás mintaképe. E férfiakkal versenyeztek a helyőrség tisztjei és legénysége, valamint a polgárok, kézművesek és tanulók. Mindenik ott volt a maga kellő helyén, készen arra, hogy életét és vagyonát a város oltalmának és becsületének föláldozza. 1683. julius 13-án kezdődött meg a törökök fölvonulása a Laaer- és Wienerberg gerinczein. A lángba borított falvak és elővárosok tűzoszlopai tudatták az ostromlottakkal, hogy az ellenség megjelent. Kara Musztafa csapatait a város alatt félkörben fölállítva, Sz.-Ulrich mögött, a Schmelz közelében ütötte föl főhadiszállását. Ellenkezőleg, mint az első ostrom alkalmával, a legerősebb támadások ez úttal a Burg- és Löwel-bástya ellen irányultak. Ezek előtt, a jelenlegi tanácsház terén vonúltak a futóárkok és aknák, melyek az elővédek és bástyák elleni rohamokat előkészítették. Teljes egy hónapig táborozott a török Bécs előtt a nélkül, hogy a közeli fölmentésre kilátás mutatkozott volna. Daczára, hogy csaknem nap nap után fordúltak elő heves támadások, az ostromlottak bátorsága nem lankadt, sőt önbizalmuk kezdetben akkora volt, hogy a nagyvezér felszólí- tására, adnák föl a várost, a Karinthiai kapu bástyájáról trombita- és dobszóval és vidám nótákkal gúnyolódva válaszoltak. Azonban a védők száma napról-napra fogyott; sebesültek és betegek tölték meg a kórházakat, s föllépett az éhség és nyomor. Egy bátor hírvivő, Koltsiczky György,