Seite - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

30 átsurrant a török táboron, hogy Lotharingi Károly herczeget, a császáriak fővezérét, a város súlyossá vált helyzetéről értesítse. Ámbár a herczeg közel kilátásba hely ezé a fölmentő sereg megjelenését, mégis egy hónap telt le, míg az áhított esemény bekövetkezett. Minél inkább közeledett a fölmentő sereg, annál hevesebbek lettek a város ellen a rohamok. Az ostromlottak insége a legmagasabb fokra hágott. A kórházak túltömöttsége miatt a sebesültek és halottak már az utczákon feküdtek, a város egyes házai lángba borúltak, nyomor és kétségbeesés tükröződött a katonák és polgárok arczain. Nagy szükség volt Starhemberg gróf főparancsnok bátorító és lelkesítő szavaira, hogy valamennyien megálljanak kötelességük mellett. Szeptember elején végre megmozdult a Tulln mellett összesereglett fölmentő had Sobieski János lengyel király főparancsnoksága alatt Bécs felé. A császáriakat Lotharingiai Károly herczeg vezeté, a lengyeleket királyuk, a bajorokat Miksa Emánuel választófejedelem, a szászokat III. János György választófejedelem. Ezeken kivül még más előkelő német fejedelmek is, mint Lajos badeni őrgróf és Waldeck herczeg, szintén ott voltak a seregben. Miután a haditanács abban állapodott meg, hogy a sereg a Bécsi erdőn és a Kahlenbergen keresztül veszi útját, a császáriak az általuk megszállott várban, a Lipóthegyen szeptember n-én egy nagy zászlót tűztek ki s éjjel tüzeket gyújtottak, így adván az ostromlottaknak tudtúl, hogy a segítség közeleg. Szeptember 12-ikén kezdődött az emlékezetes fölmentő ütközet. Hármas csatarendbe állítva nyomúlt előre a keresztény sereg. Kara Mustafa, a ki megfoghatatlan vakságában békén hagyta végbe menni az ellenség előnyomúlását, nem ismerte föl a veszély nagyságát s csak akkor állítá főerejét a támadókkal szembe, mikor már késő volt. Nehéz küzdelem után Lotharingiai Károly herczeg vitézsége és okossága dönté el a győzedelmet. A legnagyobb rendetlenségben futamodtak meg a törökök, mindent, a mi táborukban volt, gazdag zsákmányúl hagyva vissza. Leírhatatlan lelkese- déssel tárták föl az ostromlottak a kapukat; egész seregek özönlöttek, éhségtől űzetve, a török táborba, hogy az élelmi szereknek ott fölhalmozott készletét birtokukba kerítsék. János király, a vezérlete alatt kivívott győze- lemtől büszkeséggel eltelve, a császáriakat, a németeket és Bécs védelmezőit magasztaló dicsérettel tűntette ki vitézségükért és kitartásukért. A császár és a város tanácsának hálás érzete a mentőket kitüntetésekkel és aján- dékokkal halmozta el. I. Lipót még évek multán is melegen emlékezett meg a polgárok hazafias szelleméről s várpolgári kiváltsággal, az úgynevezett