Seite - 41 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

35 a császárnak — a költségek előteremtése czéljából — rendelkezésére éksze- reiket, arany- és ezüstneműiket. Midőn 1805-ben a francziák Bécset megszállották, a megzavart pénz- ügyi viszonyok, az üzlet fönnakadása s az élelmi szerek megdrágulása miatt a városban nagy inség uralkodott. Nem alaptalan aggódással tekintettek a háború kitörése elé. A polgárok mindazonáltal nyugodtan és megadással viselték a franczia idegenek uralmának nyomásait, tűrték a szertelen beszál- lásolást, a hadi sarezokat, a béke és rend föntartására szervezett s két hónapig tartó katonai szolgálatot, a pénzérték csökkenését s panasztalan szenvedték el számtalan családnak elszegényedését. Napoleon maga sem tagadta meg jó magoktartásától az elismerést, I. Ferencz császár pedig, kit fővárosa lakóinak nyomora mélyen meghatott, e szavakat intézte hozzájuk: „Te jó nép, sok Ínséget viseltél el valóban, csapásokat, melyek szorgalmad tevékenységed által szerzett jóllétedet alapjaiban megrendítették. Én e tény megítélésében nem tévedek." Hasonló szellemben cselekedett Bécs négy évvel utóbb (1809-ben). Lelkesedéssel lévén eltelve a monarchia önállóságának megtartása iránt, újra a legnagyobb áldozatokra bizonyúlt késznek. Ezer meg ezer polgár fogott fegyvert, hogy a katonai őrséget a város védelmében támogassa. Ámbár az elővárosokat már megszállták volt a francziák, Sannes tábor- nagynak a város föladása iránti fölhívása mégis sikertelen maradt. Midőn május hó 1 l-én megkezdődött a város lövetése, a polgári katonaság bátran, hideg vérrel teljesíté szolgálatát. Csak midőn a francziák a Práter felől előnyomúlván, minden remény elenyészett, hogy a város megtartható legyen, Bécs csak akkor adta meg magát. Kemény szemrehányással illeté Napoleon az előtte megjelent küldöttséget a makacs ellenállás miatt. Nép- telen útezákon, bezárt házak sorai között tárták a francziák bevonúlásukat s a lakosság magatartása Napoleonnak egész ott időzése alatt ellenséges maradt. A hatóságoknak nagy erőfeszítésökbe került a népet az össze- csoportosúlásoktól, a francziák iránti ellenséges tüntetésektől visszatartani. Az Aspern melletti ütközet dicsőséges napján a bécsiek a francziák jelenlé- tében adtak Károly főherczeg fényes győzedelme fölötti örömüknek nyil- vános kifejezést. Ez időtől kezdve naponként szaporodtak a megszálló ellenséggel a súrlódások, s némely polgárok, mint Teli asztalos, Eschenbach nyereggyártó és legényei életükkel fizették meg ellenséges maguktartását. 5*