Seite - 49 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

43 rokkantak házával, az Árvaház-utczában levő spanyol kórházzal, a Renn- wegen épült Szent-Háromság-kórházzal, a Rokkantak utczájában levő Szent- János-kórházzal, Gumpendorfban a münzwardeinhofi szegények-házával, a Kórház-utczában a „zum blauen Herrgotttt nevű szegény-házzal, a rennwegi árvaházzal s a külvárosokban tizenkét közkórházzal szaporodott. Koldusok, csavargók és foglalkozás nélküliek részére a lipótvárosi már meglevő fegy- és dologházon kivül még a kaiser-ebersdorfi kastély is berendeztetett. II. József császár a szegények és betegek gondozásában új korszakot nyitott meg. A St.-Clara melletti kórház St.-Marxba lőn áthelyezve s csupán polgárok számára berendezve, a wiedeni Klagbaum-kórház pedig megszűnt. Nem polgári származású szegények részére a kórház-útczai és wahringi-úti intézetek, a neustifti „hosszú pincze", továbbá az ybbsi katonai laktanya, a mauerbachi karthausi kolostor lőn berendezve, melyekhez később aztán még a Traisen melletti Szt.-Andrae-i kaszárnya is járult. A betegek ápolásának szentelte a császár az alser-útczai nagy szegényházat is, a vesztegintézeti udvarbeli ispotályt, a lelenczek menedékhelyének az alser-útczai Melker Gartent, az árváknak pedig az árvaház-útczai spanyol kórházat. A föloszlatott szerzetrendek vagyonából és a korábbi szegény-pénztárból a szegények segélyezésére külön alapot rendelt a felebaráti szeretetről nevezett szegények- intézetében. Az államnak az a törekvése, hogy Bécset nagy iparos- és kereskedő- várossá tegye, s azzal egyúttal a polgárok számát és jóllétét is emelje, soha meg nem szűnt. A vállalkozási kedv ösztönzése végett az állam oda hatott, hogy mindig találkozzanak olyanok, kik gyárakat állítanak s hogy Bécsben Németországból, Francziaországból, Németalföldről munkások telepedjenek meg addig is, míg azokat majd belföldi munkaerőkkel sikerűi pótolni, hogy így az eddig külföldről vásárolt árúczikkeket magában a fővárosban lehessen készíteni. így keletkeztek a XVIII. század kezdetén az aranynyal és ezüsttel átszőtt finom selyemárúk első szövőgyárai a Neubauban és a régi Táboron, műszer-, gép-, bádogárú- és posztógyárak a Lipótvárosban, finom selyem-harisnyagyárak a Spittelbergen és porczellánárú-gyárak a Rossau-n. Ezzel egyidejűleg a vidéki gyárak tulajdonosai rakodókat és elárusító boltokat is állítottak itten. VI. Károly a vállalkozóknak előlegeket adott, Mária Terézia új gyárak fölállítására külön alapítványt rendelt, II. József pedig az új gyárakat az adómentesség kedvezményében részesíté s az által segíté elő a gyáripart, hogy az itt letelepülő külföldi gyári munkásokat 6*