Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

46 nagyobb városok vásárjait és sokadalmait bécsi iparosok mind számosabban látogatták. A kereskedelmi szellem már II. József alatt oly hatalmassá lett, hogy fölmerült itt már az az eszme is, hogy a tengeren túli kereskedés kifejlesztésére távoli világrészekben gyarmatok volnának telepítendők. A Bécscsel való közlekedés érdekében új műútak épültek, — mint példáúl a Semmeringen át vezető, — s az éjszak és kelet felé vezető fő-út- vonalak javíttattak, a Duna folyam egyes szakaszai szabályoztattak s a bécs-újhelyi csatorna megásatott, még pedig oly czélzattal, hogy az majdan 1 egész Triesztig vezettessék. A II. József által megszűntetett idegen rakodók helyén gazdag belföldi nagykereskedés fejlődött, mely a legválságosabb viszonyok között meg tudta segíteni az államot s melynek meggyújtott tőkepénze 1816-ban már lehetővé tette, hogy a pénz- és hitelügy rendezése czéljából a nemzeti bank fölállíttassék. Bécsben léptek életbe azok a közle- kedési vállalatok is, melyek később a gőzerő fölhasználásával a személy- és árúforgalomnak szárazon és vízen oly nagyszerű lendületet adtak. így például 1831-ben megindult a gőzhajózás a Dunán, s 1838-ban megnyílt a Ferdinand éjszaki vaspályának Wagramig terjedő szakasza. A szabadságharezok után ellankadt az üde, alkotó szellem, mely a közélet minden terét csaknem egy egész századon keresztül átlengte. Bécs polgárai legjobban megérezték az állam erejének megrendülését a Franczia- ország ellen vívott háborúkban, s nagy szorgalomra, nehéz, kitartó munkára vala szükség, míg az előbbeni jóllét ismét helyreállt. Akadtak még olyan egyes körök is, melyek a kereskedés és az ipar terjeszkedését aggódó szemmel tekintették, mivelhogy, így vélték, a lakosság alsó rétegeinek szaporodása veszedelmessé is válhatik! Az az aggodalom, hogy a politikai szabadság eszméinek elterjedése újabb rázkódtatásokat vonhatna maga után, azt ered- ményezé, hogy a szellemi szabad mozgás megszoríttatott. Szorongva ügyelt föl a kormány a népélet minden jelenségeire, elnyomva a fönnálló államrend minden bírálatát. A történelem, politika, bölcsészet és vallás kérdéseit tár- gyaló iratoknak nagy óvatossággal kellett szerkesztve lenniök, ha koczkáz- tatni nem akarták, hogy a censurától lefoglaltassanak. A polgárok beletörődtek e szellemi nyomatásba. Büszkeségüket találván abban, hogy Ausztria hatalmát és tekintélyét kifelé helyreállítani sikerült, s híjával levén a belkormányzati rendszer közelebbi ismeretének: egész meg- nyugvással bízták sorsukat I. Ferencz császár oltalmazó gondoskodására. Mert ő valóban meg is védelmezte őket keresetükben. Sokat tett a hasznos